Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
goznak, aki szépen bánik velük. És fizet is nekik rendszeresen. Minden héten megkapják a pénzt. Milyen jó érzés lehet rendszeresen pénzhez jutni! - sóhajtott nagyot István.- Lehet, hogy neked van igazad, de én akkor sem tudnék elmenni innen. Addig, amíg a gyerekek ennyire kicsinyek, semmiképpen sem - fűzte hozzá László. Amint ők az ebéd elkészülésére várva így beszélgettek, egyszer csak betévedt hozzájuk a Mojsec Jóska és a Faragó Jani. Látszott mindkettőjükön, hogy jókedvükben vannak, és valószínűleg a mosdóvízzel sem volt aznap dolguk. A két legény így télen az urasági erdőben dolgozgatott, azonban ezen a napon fejszét sem forgattak a kezükben.- Jó reggelt kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok - énekeltek harsányon a fiatalemberek, amint beléptek a szoba ajtaján. - Ne haragudjatok ránk, mi úgy gondoltuk, hogy egy kicsit megmelegedünk nálatok - szólt a nagyobb növésű Faragó Jani.- Amint elnézlek benneteket, nektek már melegedni nem nagyon kell — jegyezte meg István. - Azonban egy pohár bort szívesen adunk nektek, ha elfogadjátok.- Elfogadjuk-e, hallottál már ilyen kérdést, te Jóska? Még hogy mi ketten el ne fogadnánk a bort, akár a petróleumot is megisszuk, ha kell - hencegett Jóska.- És honnan ennyire vidáman, fiúk? - kérdezte tőlük László. O a zajt és a hangoskodást egyébként sem nagyon kedvelte, a fia halála után meg különösen melankolikus lett.- Hát mi már annyi helyen voltunk tegnap és ma, hogy azt mind én fel sem tudom sorolni - válaszolta a bőbeszédű Jóska.- Tehát már az estétől mulattok? - kérdezte István, miközben a korsóból megtöltötte borral a poharakat.- Nem volt ám hiába a kimaradás - vágta rá a mindig beszédre kész legény. - Fent az öreg Katona Feri bácsi pincéjében két csinos zalai kislány tartózkodik már egy hete. Onnan a határon túlról jöttek ám. Többször próbálkoztunk már Feri bácsitól „engedélyt” szerezni a belépésre, de mindig sok kuncsaft volt nála. Az éjjel végre sikerült. Utána rá is ittunk becsületesen.- Figyeljetek ide! - szólt rájuk hangosabban István. - Nehogy minket valamilyen betegséggel megfertőzzetek, ti fenegyerekek. Mi házas emberek vagyunk. Nektek tudom, hogy nem számít egy 90
