Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

éjszaka a házból ki sem lépek többé - tette még hozzá idegesen István.- Lászlóval nem beszéltél? - kérdezte a sírást valamennyire viszszaszorítva Mariska.- Nem, még a közelébe se engedtek. Állítólag most majd reggel kihallgatja a bíró - mondta István, majd másra terelte a szót: A Korjak orvos szolgálójának azt mondtam, hogy reggel már korán ott leszünk érte egy kocsissal.- Hát akkor indulj, és ébreszd fel a Lajos fiamat. Befogtok gyorsan, és azonnal az orvosért hajtotok, mert ez a szegény gyerek aligha éri meg a délelőttöt - mondta parancsolóan Mariska édesanyja.

Istvánon látni lehetett, hogy vonakodik a sötétbe visszamenni, de nem mondott ellent. Egyébként is már pirkadni kezdett, a dombok felett vékony fényszálakban megjelentek az első napsugarak. István és Lajos gyorsan megérkeztek Korjak orvos házához. Az idős orvos dühöngött az éjszakai várattatásért, de attól függetlenül gyorsan elkészült az útra. Már teljesen világos volt, amikor megérkeztek Kissék házához.

Az orvos alaposan megvizsgálta a beteg gyereket. Sokáig nem szólt és nem is kérdezett semmit. Negyed óra vizsgálat után vizet kért, hogy a kezét megmossa. Az asszonyok a meleg vízzel már előre elkészültek, és friss, fehér vászontörülközőt is hoztak az orvosnak. Mariska az egyik ágy alatti szalmazsákból előkereste azt a kevés kis pénzt, amit Lászlóval megspóroltak.- Kik a gyermek szülei? - kérdezte szlovénul az orvos. Mariska elébe lépett. Az orvos intett, hogy a többiek hagyják őket magukra.- Nézze - folytatta Korjak úr az ő tört magyarságával -, nem kell költeni pénz.... Nem tudni segíteni. Tüdőgyulladás, utolsó fázis. Hol voltak múltkor? - kérdezte a zokogó anyától.- Tegnap még velünk jött a búcsúra, semmi baja sem volt, nem is panaszkodott - mondta sírva az édesanya.- Csak kis tarifa fizetni.... kell temetés.... papot hívjanak, amíg késő nem van - mondta nyugodtan az orvos, mintha csak arról beszélne, hogy kivágtak egy szép fát, takarítsa már el valaki az ágakat.

Mariska pénzt nyomott az orvos zsebébe és meghagyta Lajosnak, hogy útközben álljon meg a plébánián, és kérje meg a plébános urat, hogy hozzák el a beteg Lacikának az utolsó kenet szent81