Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
cegni a barátok előtt, hogy ők kaptak mézeskalácsot. A jellemző gyermekmagatartás alól ők sem voltak kivételek, még ha szüleik folyton szerénységre, becsületre és tiszteletre tanították is őket. A búcsúról hazafelé a település feletti dombok kacskaringós útjain át mentek, ami érdekes sétának bizonyult mindig. A kellemes hangulatot az sem akadályozta, hogy kis gyermekekkel nem volt könnyű haladni. Olyankor, így vasárnap délben senki sem sietett különösképpen. Alig mentek el a Szentháromságtól néhány száz métert, máris a Bíró-féle pincéhez értek. Bíró Lajos keresztapja volt Lászlónak, így nem tudott kitérni a gazda hívó szava elől.- Keresztfiam, igyunk egy pohár bort a te szép feleséged egészségére, meg hát ezekre a kis porontyokra - buzdította ivásra Lászlót a keresztapja. Aztán fáradjatok beljebb egy kis pihenőre!- Pihenőre, hiszen alig indultunk el, és még messzire vagyunk otthontól - jegyezte meg Mariska, amíg László a hűvös pincéből felhozott bort kortyolgatta. Ő nem tudott olyan gyorsan inni, mint a legtöbb férfiember. Többen egy-két kortyintásra felhörpintettek egy jó nagy pohár itókát.- Indulnunk kell haza, keresztapám, az állatoknak is kell adni egy kis harapnivalót - tette hozzá László, miután megitta a bort. A gyerekek még kaptak egy darabka perecet, meg jó hideg vizet, és a Kiss család elindult hazafelé. Már közeledtek a faluhoz, amikor a legnagyobb fiú hirtelen fájdalmat érzett a mellében. A következő néhány lépést még megtette, majd térdre roskadt és elterült a földön. László és Mariska azonnal a hátára fektették, és mozgatni kezdték a kezeit. A fiú nagyon sírt, és a mellkasa felé mutogatott. Miután nem tudott a lábára állni, László a hátára vette, és sietett vele hazafelé. Otthon a gyereket azonnal ágyba fektették, és pálinkával kezdték dörzsölni a mellkasát. A fiú hirtelen nagy lázat kapott. Szóltak a szomszédbeli Kati nénének, aki a falusiak betegségéről mindent tudott. Az idős asszony nem sejthette, mi a baj, azért csak keresztet vetett magára és a szülőkhöz fordult:- Mariskám, készüljetek el a szenteltvízzel, ez a gyerek nem éri meg a reggelt.- Mit mond, Kati néném, hiszen ennek a gyereknek semmi baja nem volt, úgy ment fel a szentháromsági partra, mint a karika - szólt ijedten László. 69
