Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

- Én semmi jó jelet nem látok, de ti csináljatok, amit akartok - fűzte hozzá az idős asszony, majd keresztet vetett, és kilépett a szobából.

Mariska a fiú kezét tartotta, és nagyon sírt. A gyerek kipirult arccal, beesett szemekkel csak bámult a semmibe. Rövid idő után nagyokat ásított, majd erősen lélegezve elaludt. A többi gyerek ott lapult az ágy mellett, semmi áron se lehetett őket a házból kiküldeni. Nagyon szerették egymást ezek a gyerekek, és éppen a Lacika, mint a legnagyobb fiú, tudott már segíteni a kisebbek ügyes-bajos dolgaiban is.- Tudtam, éreztem, hogy valami rossz fog történni - mondta a közben megérkező nagymama, Mariska édesanyja. Sírva újságolta, hogy ő az éjjel valami olyant álmodott, hogy utána egész nap nem tudott nyugodtan lenni miatta.- Azt álmodtam, hogy a gyerekek egy mély szakadék fölött álltak, és egymást lökdösték a mélységbe. Utána meg virágoskerttel álmodtam, ami nagyon rosszat jelent - sopánkodott az idős asszony.- Bemegyek én a városba, beszélek az öreg Korjak orvossal, és megkérem, hogy jöjjön, vizsgálja meg ezt a gyereket - indult az ajtó felé László.- Menjél csak, menjél - biztatta a felesége - ha kell, a földet is eladjuk, de meg kell gyógyulnia ennek a gyereknek.

Az udvaron, mivel vasárnap volt, sokan sereglettek össze. Többen le próbálták beszélni Lászlót arról, hogy orvos után nézzen. Kár költségekbe bocsátkozni, az ilyen betegségen úgysem lehet segíteni. László nem hallgatott a beszédre, és gyors léptekkel elindult Alsólendvára. Sietnie kellett, mert szeptemberben már korán sötétedett, és még világosban szeretett volna az orvoshoz eljutni. Késő délutánra az idő is felhős lett, így a sötét még hamarabb be fog köszönteni.

Hosszan kellett gyalogolni, mert Korjak orvos lakása a város másik oldalán volt, a kanizsai út mentén. Az utcát akkor már nem úgy nevezték, azonban a lakosság körében továbbra is megőrizte egykori nevét. Az orvos nemrég érkezett Alsólendvára, magyarul nem nagyon tudott. Lászlót most mindez kevésbé érdekelte. Bekopogott az utcai ajtón, mert a ház, amelyet az orvos számára biztosítottak, néhány lépéssel beljebb volt az úttól.- Tessék, ki az? - hallatszott egy női hang belülről.

70