Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
Viszontlátás Verőfényes, forró nyári nap volt. Az igába befogott tehenek alig baktattak az üres szekérrel hazafelé a mezőről. A gazda a pajta előtt kifogta az állatokat, majd hagyta, hogy mohón igyanak a kút melletti vályúból. Merített még nekik néhány kanna vizet. László maga is nagyot ivott belőle. Amióta nem találkoztunk Kiss Lászlóval, azóta bizony eltelt bő tíz esztendő. Miután megnősült, a kis családi birtokon gazdálkodni kezdett. Persze annak csak azon a részén, amely a szülei halála után az ő tulajdonába került. A művelésre alkalmas szántóföld azonban gyarapodott, mert Mariska is kapott afféle nászajándékként másfél holdat a patak melletti mezőn. Szeretett szüleit hamar, még 1920-ban elveszítette. Édesapját valami szívbaj vitte el, édesanyját pedig két hónappal a férje halálát követően a közeli erdőben egy mérges kígyó marta meg. Néhány napig küzdött az életéért a szegény asszony, már-már azt hitték, hogy túléli a mérgezést, egy reggelre azonban örökre lehunyta szemét. Lászlót nagyon megviselte szülei elvesztése. Nagyon szerette és tisztelte őket. Korábban még abban reménykedett, hogy majd egy-két esztendő után szerencsét próbál egyik alsólendvai iparosnál, azonban szüleinek a halála az életét más kerékvágásba terelte. A nővére családja és Lászlóék ugyanabban az épületben laktak, azonban az egykori családi házat valamennyire átalakították. Mindkét családnak külön bejárata volt, és a gazdasági épületeket is elosztották. László becsületesen megállapodott nővérével és annak családjával, mert azt mindannyian jól tudták, hogy a jó megértés mellett is a közös dolgoknál rendszerint meggyűlt az egy udvaron élő családok baja. A faluban a legtöbb udvaron két vagy több család élt, hol jó megértésben, hol sajnos annak teljes hiányában. Az elmúlt tíz esztendő során Lászlónak és Mariskának öt gyermeke született. Három fiú és két lány, ugyanilyen sorrendben. Az udvaron, a nővére két fiával együtt, mindig sok gyerek futkározott. Zajos, kellemes hangulat volt Kissék háza táján. László és Mariska nagyon szép családi életet éltek, és nővére házassága is jól sikerült. A szegénység viszont nem kímélte őket. Szinte minden mezőgazdasági kelléket, a háztartásban használandó tárgyat és az élelmet otthon kellett előállítani. A fiatal házastársak kitartóan dolgoztak 49
