Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Nehéz esztendők
és gyermekeik méltó nevelésére törekedtek. Pénz csak annyi jött a házhoz, amennyi a kevés tejtermék és a tojás árából származott, amit Mariska el tudott adni a lendvai piacon. Azon a kevéske pénzen vették meg a sót, a lábbeliket, a petróleumot, és persze az ünneplő viseletét, hogy legalább a templomba tisztességes ruhába járhassanak. Az évi termést egészében felélték az állatok. Háromnégy tehenet tartottak. László szerette volna növelni az állományt, azonban nem volt miből. Sertés rendszerint három-négy volt, amiből ha néha egyet megvásárolt a lendvai mészáros, az nagy segítséget jelentett a szép számú családnak. Szorgalommal azonban a nyomort is valamennyire enyhíteni lehetett, ami viszont Kisséknél nem hiányzott. A faluban a legtöbb család a megélhetés szélén tengődött. Több család esetében a megromlott egymás közti viszonyok, a különböző betegségek, és nem egy esetben a családfő könnyelműsége siralmas helyzetet teremtett. Mások Európa nyugati országaiban vagy a tengeren túl kerestek boldogulást. A falu lakossága még tíz esztendő után sem tudta megszokni az idegen hatalom önkényeskedéseit. Egyfajta zárkózottság volt jellemző a térség legtöbb falusi közösségére. Nagyon sokan a földreformtól reméltek némi lehetőséget boldogulásuk megteremtéséhez, azonban hamar be kellett látni, hogy az új hatalom a magyar családoknak nem kívánt segíteni. Csak az bérelhetett némi kis földet, aki bizonyítani tudta távoli szláv származását. Azokból azonban nagyon kevesen voltak a határ-menti magyar falvakban. A családok minden formában ellenkeztek az új hatalommal. Ennek megfelelően nevelték a gyermekeiket is. Az iskolai neveléstől az emberek sokat nem várhattak, mert a legtöbb település esetében magyarul nem beszélő, szlovén nemzetiségű személyeket helyezett ide a hatalom, akik egy új ország új eszméit hirdették. A falusi bíró megválasztása is rendszerint kellemetlenséggel járt, mert becsületes magyar ember nem akarta vállalni a megszálló hatalommal való együttműködést. Az egykor magyar tisztviselők közül akkorra már senki se dolgozhatott a magyarlakta községekben. Még a becsületes helybeli szlovén embereket se nagyon tűrték meg, inkább Krajnából, meg hát egyéb tartományokból hozták ide a tisztviselőket. 50
