Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
- Mit nevetgélnek annyit a húgaid - törte meg a legény a csendet.- Nem tudom. Bizonyára velem gúnyolódnak - válaszolta izgatottan a leány.- Ugyan miért gúnyolódnának felőled, talán akkor inkább rajtam nevetnek - erősködött László. A célja az volt, hogy kialakuljon a párbeszéd közte és Mariska között.- Nem hiszem. Ok is nagyon sajnálták az éjjeli esetet. Mondja, maga hogyan ért haza a háborúból? - terelte másra a szót a leány.- Kedves Mariska. Én az elmúlt években valamennyire megtanulhattam a katonai viselkedést és az illemszabályt. Tudom, hogy a fiatalabb nők általában azzal tisztelik meg a tőlük idősebb férfit, hogy magázzák. Én azonban nagyon szépen kérlek téged, hogy tegezzél engem. Nagy örömet okoznál nekem azzal. Úgy gondolom, hogy legfeljebb öt esztendővel lehetek idősebb náladnál. Ugye megfogadod a tanácsomat? - kérte a leányt László.- Remélem, hogy az idősebbek nem fognak ezért reám neheztelni. Hát ha úgy karja, akarom mondani, ha úgy akarod, hát legyen - válaszolt könnyedén Mariska.- Nagyon kedves vagy. Köszönöm szépen. Ami a hazajövetelemet illeti, az aztán hosszú történet. Előbb a templomhoz érünk, mint azt a körülményes megérkezést én neked elmesélem. ígérem azonban, hogy majd egyszer meg fogom azt tenni. A lényeg az, hogy szeptemberre valahogy csak hazavergődtem. Haza - sóhajtott egy nagyot már úgy értem, hogy ide, a szülőfalumba. Hiszen úgy érzem, hogy a hazámat elvették tőlem! Reménykedjünk azonban, hogy a plébános úrnak az éjféli misén elhangzott szavai hamar megvalósulnak, és újra helyreállnak az ezeréves határok.- Édesapám is folyton csak erről beszél. Mindenki erről beszél. Én nem értem, miként történt ez az egész az emberek elvárásaival teljesen ellentétben.- Az egyszerű kisembert még a kutya sem ugatja meg. Mindenki csak hatalmat akar gyakorolni a másik felett. A kis emberek pedig ennek isszák meg a levét. Ahogy velünk, magyarokkal elbántak, ehhez hasonló sors egy nemzetnek sem jutott. Pedig mi senki ellen különösebben nem vétettünk, sőt, senki földjét sem kívántuk! - folytatta bosszúsan László.- Valóban reméled, hogy ez a helyzet változni fog? A múltkor megállt nálunk egy alsólendvai úriember, aki feleségével és két fiával néhány nappal később elköltözött innen, és azt mondta, hogy 44
