Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
Amint így dühöngött magában, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy az egyik út-menti udvarról ketten szaladnak feléje. A sötét ellenére is felismerte őket. Két kamaszkorú fiú volt a falu fővégi részéből. Ugyanis falujában az országút menti, valamint ahhoz közelebb fekvő utcarészek az „alvéghez”, a távolabbi részek a „fővéghez” tartoztak.- Mi történt fiúk, talán csak nem a szerbek kergetnek benneteket?- kérdezte László viccelődve.- Nem, nem - válaszolt az egyik fiú, a Ferkó -, a Mihály bácsi meghallotta, hogy valami csörömpölés van az udvaron, és éppen akkor lépett ki a házból, amikor mi megpróbáltuk azt a nehéz faekét az istállóajtóra láncolni. Arra kérünk téged, mondd neki, hogy mi veled jöttünk a templomból. László nem válaszolt, csak lépegetett előre. Mindjárt megértette, hogy a két fiú, amolyan Karácsonyhoz nem méltó, de a vidéken gyakorolt szokásként, a számukra valamiért kevésbé rokonszenves gazdának akartak ártani. Nem kedvelte ugyan az ilyen viselkedést, de a két fiatal fiúra nem tudott haragudni.- Jó, jó, de mondjátok legalább meg, hogy miért csináltátok ezt?- kérdezte László a fiúktól, azonban választ már nem kaphatott, mert a kistermetű Mihály gazda vasvillával a kezében kilépett eléjük.- Akasztófára való kölykei! Nem elég, hogy a földemet rendszeresen elszántjátok, még gúnyt is űztök belőlem?! - ordította a gazda, majd néhány káromló szó után magasra emelte vasvilláját és nagyot vágott vele a közelébe elsőnek érkező László vállára. A legény sápadtan esett a hóba. A két fiú futásnak eredt. A zajra visszaszaladt László sógora is, aki mintegy harminc-negyven lépésre előtte járt. Kitekerte a vasvillát az idős ember kezéből, közben haragosan ráförmedt:- Mit vétett magának ez az ember, hogy kész őt agyonverni, hiszen néhány perccel ezelőtt még az éjféli misén volt! Tudja mit, én most azonnal magába döföm ezt a vasvillát, még ha Karácsony éjjele van is!- Ne, ne bántsd - szólt halkan László, aki az erős ütés ellenére már feltápászkodott a frissen esett hóból. Az idős ember gyorsan felismerte, hogy áldozata nem az, akinek az ütést szánta. Megdöbbent, majd idegesen megszólalt: - Elnézést kérek, én azt gondoltam, hogy az átkozott Szabó gyerekek 40
