Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
egyikét ütöttem meg. Ez a két tékozló fiú még ezen a szent éjjelen sem hagy nyugodni. Fáradjanak beljebb, és nézzék el nekem ezt a gorombaságot. Adok öt pint bort, és meg is iszunk egyet. Jaj, csak nem történt komolyabb baj? - sopánkodott Mihály gazda, miközben még mindig nem tudta biztosan, hogy kit ütött meg. Lászlónak nagyon fájt a jobb válla. Azonban jóakaratú ember lévén azt mondta sógorának, hogy történt ami történt, néhány percre térjenek be Mihály gazda házába, hogy lámpafénynél megnézi a karját. Megszánta a kellemetlen helyzetbe került embert, aki néhány pillanattal korábban, még ha véletlenül is, az életére támadt. Úgy gondolta, jobb az esetet melegével tisztázni, hogy ne maradjon senkiben sem gyűlölet. Bementek hát mindhárman a házba.- Szent Isten, László, hát téged ütöttelek meg? Mit kerestél annak a két gazfickónak a társaságában? - kérdezte bocsánatkérően a gazda.- Véletlenül történt az egész. A két fiú mögém szaladt, maga pedig nagy mérgében akár a király őfelségét is hátba csapta volna, ha éppen a helyemben ő érkezik meg abban a szerencsétlen pillanatban. De szóra sem érdemes az egész! Igyuk meg inkább azt a pint bort, amiről az imént beszélt - fordította tréfásabbra a szót László miután látta, hogy fiatal testén az ütés nagyobb nyomot nem hagyott.- Jaj, Istenem, mit tesz dühében az ember. Bocsáss meg nekem, az Isten áldjon meg. Itt az orcám, csapjál rá egy nagyot, ha már egyszer ennyire szamár voltam - szólt Mihály bácsi, és odatartotta az arcát László elé.- A borról beszéltünk, Mihály bátyám. Én ezt az esetet már el is feledtem. Karácsony éjszakája arra való, hogy megbocsátunk, nem pedig arra, hogy ellenségeskedést szítsunk. Inkább arra kérem magát, hogy a két fiúval szemben is legyen elnéző. Peres dolgaikat más módon kell rendezni.- Jól van, na. Megyek a borért - mondta Mihály, és elindult a kamra felé. Amikor visszajött a szobába, akkor érkezett meg az éjféli miséről a felesége és két leánya is. Mindjárt beszámolt nekik a szerencsétlen esetről, amiért az asszony jól megdorgálta. A véletlen azonban sokszor rejteget valami előreláthatatlant. László szeme a beszélgetés során egyre többször megpihent Mihály gazda legfiatalabb leányának, Mariskának a tekintetén. Gyönyörű teremtés volt 41
