Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

László úgy tett, mintha mélyen gondolkodna, fejét a tenyerébe hajtotta. Nem tudta hirtelen, hogy mitévő legyen. Kepe Pistát egy becsapódott gránát ölte meg. O eddig a furcsa találkozásig nem érzett különösebb kötődést az elesett fiú iránt. A harctéren meg úgy volt, hogy sajnos akadt nap, amikor tíznél is több közeli bajtársa esett el. Ilyen körülmények között az ember valamennyire közömbössé vált még a halállal szemben is. Ebben a kellemetlen pillanatban hirtelen tanácstalan maradt. Annyira hatott rá az édesanya és a fiatal leány zokogása, hogy képtelen volt őszinte választ adni.- Nem, dehogy... csak úgy elgondolkodtam valamin. Úgy hiszem, hogy nem ismertem a fiát. Mert hát, tudják... annyian voltunk ott erről a vidékről is - erőszakolta ki magából a szót László. Nagyon nehezen tudott hazudni, ezért mindig becsületes fiúnak, őszinte embernek tartották. Egykor otthon úgy nevelték, hogy bármi történjen is, mindig csak az igazat mondja. Ahogy most szaggatottan kimondta a hazug mondatot, mindjárt egy óriási kő nehezedett a szívére. Azonban nem tudta a kétségbeesett anyának a szemébe elmondani, hogy sajnos a fia, akit ő annyi reménnyel vár még mindig haza, már szinte egy éve halott volt akkor. Elnézést kért, és néhány percre távozott a konyhából.

Éjfélre járt az idő, amikor még mindig Kaszásék házában beszélgetett. Az ő szüleiről és ismerőseiről a beszélőtársak ugyan semmit sem tudtak, azonban így is kellemes volt szót váltani a számára különösképpen kedves városkáról, Alsólendváról, és számos olyan eseményről, amelyhez egykor ő is nagyon kötődött. Például a hagyományos marhavásár mindig nagy élményt jelentett számára, amikor az ország minden tájáról, de főképpen a közelebbi megyékből a városban nagy számban jelentek meg kereskedők. Ugyancsak szép volt hallani a néhány héttel korábban zajló szentháromsági búcsúról, amely az elmondottak szerint még mindig olyan hangulatos, mint egykor volt. A búcsúra Kaszáséknak is sikerült eljutni, ami akkor már nem volt könnyű, mivel néhány héttel előtte szállták meg a területet a szerb csapatok. Az emberi furfang, valamint néhány értékes portéka iránti vásárlási vágy azonban erősebb volt az akadályoknál.

Kaszásék azt tanácsolták Lászlónak, hogy töltse náluk az éjszakát. A kályha melletti pádon nyugodtan megszállhat, és reggel korán, friss erővel, a terepet jobban felismerve vághat neki a nehéz

28