Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

útnak. A távolság ugyan alig volt több öt-hat kilométernél, azonban a körülmények nem voltak könnyűek. Az országúton való átkelést, még ha azon jártak-keltek is az emberek, egy több hónapja bolyongó, minden okirat nélkül leszerelő katonának nem volt tanácsos vállalni. Az alvás azonban nem érdekelte. Egyrészt most már végképpen haza akart érni, másrészt bízott abban, hogy az éjszaka sötét leple alatt könnyebben átjuthat az őrség gyűrűjén. A házbeliek egy ideig próbálták még meggyőzni az ellenkezőjéről, azonban miután ez reménytelenné vált, Kaszás bácsi azt tanácsolta neki, hogy csakis a rédicsi erdő sűrűjét válassza, mert nyílt területen életveszélyes lehetne az éjjeli átkelés. Az őrségnek ugyan át kellett volna Lászlót engedni, hiszen lakhelye a határ túlsó oldalán rekedt, azonban azokban a napokban nem a fegyverszüneti egyezményben meghatározott rendelkezések, hanem a határra állított őrök jóindulatán múlott minden. A húszas években még hosszan beszéltek arról az esetről, hogy a határ muraközi szakaszán egy hazaérkező katonát a házától csupán száz méterre lőttek agyon.

Mielőtt László nekivágott az éjszakának, megköszönte a házbeliek segítségét, a náluk eltöltött idő családias hangulatát. Az utcára lépve azonban megállt egy percre. Utánament a házigazda is.

László remegő, de őszinte hangon, halkan mondta el neki, hogy a várva várt Kepe Pisti meghalt, azonban neki ebben a kínos helyzetben nem volt ereje azt az édesanyjával tudatni. Megkérte Kaszást, hogy ismertesse a hozzátartozókkal a tragikus eseményt, és a nevében kérjen bocsánatot, hogy nem volt hozzájuk őszinte.

Megkönnyebbülten vágott neki a sötétnek. Talán másfél óra után érkezett meg a Rédics település feletti erdőbe. A falut megkerülte, hogy senki még a neszét se vegye érkezésének. Nem találkozott senkivel. Az erdőt nem ismerte, hiszen négy-öt évvel azelőtt talán két alkalommal járt csupán arra. Megpróbált nagyon elővigyázatosan haladni. Fától fáig osont. Nem is tudta, hol húzták meg a határvonalat, ezért azt sem tudta, mikor lépte azt át. Amikor az erdőből kiérve egy szőlőhegyhez érkezett, akkor már reggelre járt az idő. A közeli néhány lakóház udvarán kakasok kukorékoltak. Talán köszönteni kívánták a messzi idegenből visszatérő fiút. Hirtelen arra gondolt, hogy ez a kukorékolás éppen olyan, mint egykor volt. A határ nem tudta megváltoztatni annak a hangját.

29