Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
Az elveszett haza
- Ez a határ, amit ide közénk húztak, elzárta tőlem a fiamat meg a leányomat. Mindketten Alsólendván maradtak, mivel a fiam oda nősült, a leány meg a plébánián szolgál. Isten tudja, mi lesz vele - közölte szomorúan egy erős, széles vállú, sűrű bajuszú ember. Egy másik azért panaszkodott, mert az egyik fia a fronton elesett, a másik meg az alsólendvai polgári iskolában tanult. Most azonban abba kellett hagynia a tanulást, hiszen egy idegen országba nem járhat el iskolába, még ha újra indítják is az egykor jó hírnévnek örvendő iskolát. Az éjszakába nyúló beszélgetés során László számára kínos esemény is történt. Amikor a falubeliek megtudták, hogy Kaszáséknál egy háborúból hazatérő katona -tartózkodik, sokan a fiúk vagy a testvérük iránt érdeklődtek. A faluba addig hárman nem tértek vissza azok közül, akikről az elmúlt hónapokban semmi hír sem érkezett. így Kepe Istvánné és a lánya, Ibolya a már hét hónapja magáról hírt nem adó Pista fiuk után érdeklődtek. László, mivel azonos időben két-három emberrel is beszélgetett, azonnal fel sem figyelt a kérdésre. Aztán inkább a csinos, talán tizenhét éves leány kötötte le a figyelmét. Hosszú, befont haja emlékeztette valakire. Az emlékezetében számtalanszor felvillanó és álmaiban megannyiszor betoppanó Katira talán, vagy netán valaki másra, László nem tudta eldönteni.- Februárban még írta, hogy jól megy a sora, meg korábban, a front idején sem kellett neki a harctérre kimenni. Valami íródeák volt, meg a postát is osztotta. Nem csodálom, hogy szerették, hiszen itthon is olyan szorgalmas gyerek volt - nagyot sóhajtott az anya, majd folytatta: - Úgy hallottam, maga is ott harcolt a Piave környékén?- Igen, igen, ott voltunk. De hogy is hívták a fiát, Pistának, jól értettem? - visszakérdezett László, és arckifejezésén olyan vonások jelentek meg, mintha akkor döbbent volna rá valami szörnyű eseményre. Akkor emlékezett vissza a példás magatartású, őszinte és jókedvű Pityura, aki valóban a leveleket szokta közöttük szétosztani. O ugyan sokat nem társalgóit vele, azt azonban tudta, hogy a közeli faluból való. Egyből felismerte, hogy Ibolya a bátyjára, Istvánra emlékeztette őt.- Talán tud valamit róla, hol van a drága fiam? - hirtelen zokogásba fogott az anya, miután valószínűleg felfigyelt László arcvonásainak hirtelen feszültségére. 27
