Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)
A nagy vesztes
kor éppen visszafelé akart indulni, észrevette, hogy ismét rossz fát tett a tűzre, mert feléje tartanak a határőrök. Úgy gondolta, jobb, ha ott helyben megvárja őket.- Mit csinál itt ilyenkor, talán át akar szökni? - kérdi tőle mogorván a közben odaérkező három katona közül egyik szerb nyelven.- Dehogy akarok én szökni, hiszen amott van a határátkelőhely. Ha kedvem és pénzem lesz, átmehetek azon is — válaszolta nyugodtan László. A szerb nyelvet, isten tudja miért, jobban megértette és beszélte, mint a szlovént. Egyébként ez jellemző volt a vidék idősebb embereire. Talán azért, mert a jugoszláv hadseregben, amelyben közülük az I. világháború után többen szolgáltak, szerb volt a vezénylő nyelv. Meg a muraközi horvátokkal is sokszor találkoztak a vidék polgárai. A horvát és a szerb nyelv pedig alig tér el egymástól. A hangzásbeli különbséget egy kívülálló nem veszi észre. Az írás az, ami teljesen más, az egyik latin, a másik cirill betűi miatt.- Mutassa csak az igazolványát, mert remélem, hogy azzal rendelkezik - folytatta parancsoló hangon a tizedesféle. László elővette az igazolványt, amelyet mindig magánál hordott, és átnyújtotta a magas, merev arcvonású férfinak.- Ez magát csak munkavégzésre jogosítja fel. Mi viszont nem láttuk, hogy bármit is csinált volna. Oda, Magyarország felé nézegetett. Miért? - faggatta tovább a katona az idős embert.- Teljesen véletlenül - válaszolta higgadtan László.- Maga valami rosszban sántikál. Biztos várt valakit! Tudjuk ám mi jól, hogy 1956-ban hogyan fogadták be maguk a magyar szökevényeket - jegyezte meg a másik, nyúlánkabb fiatalember cinikusan.- Nem várok én senkit. Azt néztem meg, hogy azon a lapályos részen felszáradt-e már annyira a föld, hogy megszántathatom - mondta találékonyan László.- Vegye tudomásul, hogy bejelenthetnénk magát ezért az esetért, mert nem a munkáját végzi itt a határ közelében. Itt tartózkodik, ahol kimondottan csak földművelésre adnak engedélyt. De tudja meg, hogy mi nem bántunk senkit sem. Csak arra figyelmeztetjük, hogy vigyázzon magára. Ezekkel az oroszbarát magyarokkal semmiképpen se barátkozzon, mert akkor velünk gyűlik meg a baja - mondta ismét a merevarcú katona, majd fejével intett a másik kettőnek, hogy induljanak. 188
