Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

A nagy vesztes

Örült annak is, hogy még mindig ennyire jók a szemei, hogy még ilyen messzire ellát. Egy pillanatra meg is állott azon a ponton, ahol a lombok között ismét rálátás nyílt a zászlóra. Azok a kellemetlen élmények jutottak az eszébe ismét, amikor felkísérték a jugoszláv határőrlaktanyába. Azok könyörtelen idők voltak itt a határmentén, hiszen a jugoszláv határőrök még azt is megtiltották, hogy a mezei munka közben az ember Magyarország felé tekintsen. Sokszor ott álltak a földet művelő emberek mellett, és figyelték, hogy azok tekintete nem szökik-e át néha-néha magyarországi oldalra. Mert akkor az államellenes, szigorúan tilos cselekedet volt, és a durvaságoktól sem rettentek vissza, ha valami nem tetszőt vettek észre.

Lászlónak később is volt egy kellemetlen története, amikor majdnem bezárták, mert a határ másik oldalán őrködő magyar katonákkal néhány szót váltott. Nevetséges dolog volt az egész, és már nem is volta vasfüggöny-időszak leghírhedtebb korszakában, hanem egy évvel felesége halála előtt. Amint Mariskával a kukoricát egyezték, a magyarországi határőrök tőlük nem messzire megálltak. Sokáig nem mozdultak el onnan. László munka közben ösztönösen fütyörészni kezdett. Az egyik magyar katona a melódia hallatára hangosan megjegyezte, hogy „azok amott a jugoszláv oldalon bizonyára magyarul is tudnak, mert mintha magyar nótát fütyörészne a férfi”. László ezután nem állhatta meg, hogy ne válaszoljon nekik. Átszólt, hogy természetesen magyar nótát fütyörész, hiszen ők magyarok. Alig váltottak egy-két szót, máris előjöttek a távolabbi bokorból a jugoszláv határőrök, akik azonnal letartóztatták őket. Bárhogy is magyarázkodott, felkísérték őket ismét az őrsvezetőhöz. Az meg be akarta záratni őket. Az volt a szerencséjük, hogy a helybeli elöljárók valamilyen ügyintézés miatt éppen a határőrsön tartózkodtak, és kimentették onnan Kisséket.

Ennél, valamint a korábbi kellemetlen élményeinél azonban sokkal tragikusabb esetekről is tudott. Egyszer, éppen itt, az ő földjétől nem messzire, a jugoszláv katonák átlőttek a magyar határőrökre, azok meg visszalövöldöztek. Meg is halt közülük egy zombori fiú. A szomorú eset legnagyobb tragédiája, hogy a magyar határőrök éppen az őrségét teljesítő, magyar nemzetiségű katonát találták el.

László hosszan állt a mező végében és szomorúan arra gondolt, hogy talán többet be sem tudja vetni ezt ajól termő parcellát. Ami187