Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

A nagy vesztes

ugyan, de hát, mint az ének mondja, utánunk is mások jönnek, és azok sajnos emiatt sokat szenvednek majd - folytatta erélyes hangon András.- Hallottam, hogy odaát mi minden történt. A Mária leányom is nagy szegénységben él, mert még azt a két nyomorult hold földjüket is elvették, ami a dombos vidéken amúgy se igen termett. Hiszen segíteném én szegényt, de nekem sincs már másra, csak a koporsóra - mondta sóhajtva László.- Tudod, László, ha mélyebben belegondolok, akkor arra a következtetésre jutok, hogy az egész magyar nemzetre szörnyű iga nehezedik. Tudom, hogy mennyire fájó a kisebbségi lét, de valójában nem csak ti vagytok megszállva, hanem sajnos Magyarország is. Ezek az oroszok úgy viselkednek, mint ha ők lennének Árpád örökösei. Megalázzák a becsületes magyar embert. Jugoszlávia valamennyire ezt megúszta, nálatok nem prédái a muszka - tette hozzá András gúnyosan.- Prédái itt éppen eleget a szerb, meg a többi. Tudod, mi kisebbségbe rekedt magyarok olyanok vagyunk, mint a jégcsapok, amelyek az első olvadás után a háztetőről a fold felé merengenek. Törvényszerűen lassan elfogynak, vagy a földre hullanak és elolvadnak, akárcsak mi, elcsatolt magyarok. Néha netán jön egy-két hidegebb nap, amikor valamennyire megszilárdulnak, és az ablakon keresztül az ember erősnek, félelmetesnek látja a szuronyként a föld felé szögezett jégcsapokat, azonban az első déli szellő már elbánik velük. A létrejöttük pillanatában olvadásra ítéltettek. Hasonlóan történik velünk is, kisebbségi magyarokkal, mi is lassan fogyunk, azaz olvadunk, aztán egyszer csak teljesen beolvadunk. Ismételten mondom, hogy egy környező ország se azért kebelezte be oly mohón a magyar vidéket, hogy a kisebbségek jogaira túl sokat adjon. Ez egy tévhit, amit nagyon sokan jóhiszeműségből, vakságból vagy valamilyen politikai célból a magukévá tesznek és hirdetnek. Egyébként arra törekednek, hogy minél előbb egynyelvűvé tegyék ezt a vidéket. És ha a jelképnél maradok, akkor elég furcsa azt mondanom, hogy ezek az úgynevezett többségi nemzetek az a lágy szellő, amely oly mohón olvasztja a folyton fogyó jégcsapokat - fejezte be szomorú igazsága kimondását László.- Szép az összehasonlítás, azonban az embert sajnos mégis sírásra fakasztja. Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy itt Jugoszláviában emberibb módon bánnak a magyarokkal, mint má183