Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

val könnyebben nekivághatnak majd az útnak. Persze ha addig meg nem halnak, amitől azonban ott már senki nem félt. Haza tehát csak a közelebbi megyékből származók indultak, és néhány vakmerő. Otthonról alig jutott el hozzájuk némi hír. Kiss László ugyan írt Pestről szüleinek, azonban ki tudja mennyi idő kellett akkor egy levélnek, amíg a címzettre talált. Amit megtudtak, arról szóbe­szédből értesültek. Az bizony a zalaiak számára nem volt valami kecsegtető. Az egyik nap egy arra tévedt vasutas, aki Nagykanizsá­ról való volt, arról beszélt, hogy Zalában is gyötrelmes a helyzet, mert a horvátok és a szerbek állítólag maguknak követelik a megye nyugati részét. Muraközt már teljes egészében megszállták, sőt a Murán is átkeltek, és az alsólendvai járás egy részét, és magát a várost is rövid időre elfoglalták.- Mi keresnivalójuk van ott, hiszen nem élnek arrafelé nagyobb számban nemzetiségek, csupán néhány vend falu van a stájer határ mentén, a Mura mellett, amelyek lakói viszont tisztességes hazafi­ak? - kérdezett erélyesen András.- Mit számít az ezeknek, hiszen az országnak a kétharmadát ma­guknak követelik. A délszlávok, a románok és a csehek összefog­tak, hogy letöröljék országunkat a föld színéről, és ebben az An­tant-hatalmak is támogatják őket. Én ugyan nem bánom, legyen az úr bárki, csak végre rendes kerékvágásba terelődjön az élet - je­gyezte meg a vasutas.- Hát tudja mit, ezt aztán nem engedhetjük meg! Az országnak meg kell maradni, mert mi azért harcoltunk majdnem négy eszten­dőn át! Itt mindig Magyarország volt és az is marad! Ezt az orszá­got senkinek sincs joga szétdarabolni. Meg különben sem mi ma­gyarok akartuk a háborút, hanem azok az istentelen osztrákok, de még inkább a németek! És most mi fizessünk mindenért? Bárhogy volt is, mi nem veszítettünk el a területünkből semmit sem! Szent István király országa nem lehet a préda tárgya, inkább pusztuljunk el mind egy szálig! - szinte ordította András a vasutasnak.- Kedves fiatal barátom, látom, hogy teljesen tájékozatlan. Már az elmúlt hónapokban sokat hallhattak arról, hogy a nemzetiségek sorban kikiáltották függetlenségüket és nyilvánították elszakadási szándékukat Magyarországtól. Ez a kormány meg ahelyett, hogy ellenállt volna, elfogadta az ultimátumot és magukat, a katonákat lefegyverezte, feloszlatta. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom