Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Az elveszett haza

- Az én puskám még mindig itt van. Igaz, töltényt már kevésbé találnék. Értse meg, ha Alsólendvát elfoglalják, akkor mi nem mehetünk a barátommal haza. Vagy talán csak nem gondolja, hogy a szerbeknek a karjába rohanok?! Inkább itt pusztuljak étien, betegen! Azonban én mindezt nem hiszem el! Még most írok egy levelet haza, tudassák már velünk, hogy otthon mi a helyzet! László, te miért hallgatsz, miért nem szólsz? - fordult erélyesen barátjához András.

Kiss László komoran nézett maga elé. Nem hallott mindent András és a vasutas párbeszédéből, csupán annak lényegén töprengett. Nem tartozott azok közé, akik - Andráshoz hasonlóan - rögtönözve, hevesen viszonyulnak az elmondottakhoz. Mindig megfontolta mondandóját. Az elmúlt esztendők során számtalanszor vitatkozhatott volna Andrással, azonban ő másképpen cselekedett. Mindig megvárta, hogy barátja kedélye lecsillapodjon, és csak utána mondta el neki a véleményét.- Minden Isten akarata! A legszörnyübb, hogy ennyi küzdelem és nyomor után ezt kell hallanunk. Mi azonban sajnos most már keveset tehetünk. Csupán reménykedhetünk, hogy majd minden jóra fordul. Talán van még valaki ezen a földön, aki miránk, magyarokra is figyelemmel és megértéssel tekint. Hátha megkegyelmez nekünk a magyarok Istene - mondta halkan László.

Ő buzgón hívő ember volt. Amikor már mások mind jóízűen aludtak, ő akkor is számtalanszor csendben imádkozott. Isten nevét most sem szokásból használta, hanem meg volt győződve, hogy a magyarokon, valamint ezen a sok nyomorult, hajléktalan emberen már csak a Mindenható pártfogása segíthet.

Andrásra rossz hatással voltak ezek a nyugtató szavak. Otthagyta a vasutast és Lászlót, és eltűnt az egyik vagon mögött. A vasutas sem látta értelmét a további beszédnek, ő is tovább lépett.

László ráébredt, hogy a jövőt illetően kizárólag a saját belátása szerint kell dönteni. Semmiben és senkiben többé nem reménykedett. Csupán arra számított egy kicsit, hogy Nagy törzsőrmester előáll valamilyen ötlettel. Ő mégiscsak jobban ismeri a helyzetet, hiszen jó kapcsolatai vannak itt Budapesten is. Már a megérkezés után néhány napra a Pesten élő nagybátyjához költözött és csak néha jelenik meg a „koldusok táborában”. Mert a kőbányai gyárudvar nem volt más, mint egy szörnyű nyomortanya.

16