Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

XX. századi tájképek

Tájkép csata után,

avagy példabeszéd a hiúságról

Mottó: „Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?”

(Márai S.)

Hányszor kérdeztük, hányszor firtattuk tekintetünkkel egymás arcának rezdülését, lúdbőröző háttal, felborzolt szőrzettel - vajon hányán lehetünk még? vajon hány ember gondolja úgy, mint mi? - s egyáltalán hányán vagyunk, akik jelenthetnénk egy jobb kor aranyfedezetét.

Sohasem a hegyen kérdeztünk rá, rezgő nyárfák és jegenyék között, rizlinget kortyolgatva. Mintha félnénk saját jelenlétünktől. Sohasem tudtunk elszakadni a közhelyektől;

„önmegóvó erő árad belőle”, olvashattuk

a nagy bujdosónál, aki egész életében egy pincéről álmodott, 20 hordó borával, ebből három rizling, a marasztaló bor, hittük, önmegóvó erő van benne, a legnemesebb rizlingben...