Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)
XX. századi tájképek
Ősz van ismét. Világraszóló, örök ősz kezdete. Kinek „sem utóda, sem boldog őse”, s a múltnak rokona, jövőnek ismerőse, tudja, hogy hol kell megpihenni: a pince melletti vén diófa alatt. Késő ősszel, közvetlenül szüret után, mikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diófa csupasz ágainak ernyedni kezd izomzata, s a „napnak is szelíd ereje van, mint az öregember szerelmének”. En könyvet akkor már nem veszek a kezembe, hályogos szemmel lenézek a völgybe, nyugat felől a „csücsökben” feldereng tornyos kis falum, leghazább hazám képe, apró tornyos templomával... S még egy tekintetet vetek a gőzölgő völgyre: a 20. század romjaira, füstös képeire... Hirosimái látvány - konstatálom - kint és bent, tájkép csata után... sárban heverő, vértől bemocskolt zászlók - egy-egy, az atkáktól
