Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Vers innen és túl (félig komolykodva, félig hetykén)

Mondom mindezt valami helyett, mert a szöveg, nevezhetjük akár kur(z/u)slásnak, mintegy a vers-építkezés

folyamatának, mi több - még mielőtt elfelejteném a babfejtést egy percre félretéve, van időm míg megjön a család, s a mindig durcás asszony tehát mi több, a kurzívval szedendő, kiemelt jelentőséggel bíró (itt nem ítélő személy), d í s(z) -kurzus szükségességének hangoztatása mellett, meg hogy egy ORSZÁG VAN, ami '920-óta is egy és oszthatatlan - miért éppen most vált ketté, indult el az ízekre szakadás útján, indult bomlásnak - lépett a teljes és végső dekonstruálódás útjára. (István bátyám ajánlása előadóművészeknek: az útján fonetikusan ejtendő.)

E ponton szükségképpen a „hogyan tovább” gondolata foglalkoztatja a költőt, aki - mint mondottuk - egy személyben elméleti alapvetést sem nélkülöző cikkeket szokott közölni.

Szóval a dis(co)kurzus után, annak díszes-ebb változata (diskurzus)