Bence Lajos: Hazatérítő. Versek 1996 - 2006 (Lendva, 2006)

Vers innen és túl (félig komolykodva, félig hetykén)

(115

is szóba kerülhet, amolyan „vitatkozzunk magunkkal” alapon, értsd: A LAPON vagyis a LAPPAL (önnek is kívánok sok szerencsét a kalandhoz, röviden egy nagy kaLAPpal).

Szóval mondanám,

ha nem unnám, s immár,

ha nem un rám a szöveg,

s hagy cserben, cserél

fel más, értelmesebb szerzőre,

ha folyton-folyvást

beszól ez a kib'szott

(ez is beleillik egy p-poszt-modern

szövegbe), mondom, ha folyton

az írásellenőrző

alá nem húzná pirossal, zölddel - felhív, megjegyez, fegyelmez -, de most mégis kibabrálok veled, te álnok, igen, az ALOK szóval, rövid ll-lel írom, s várom

a reakciót, közben a gombot birizgálom, dörzsi mozdulatokat végzek rajta, szinte bosszantom magam, hogy szuggerálom, álltatva magam, hogy most megvagy, majd én megmutatom neked, a visszabeszélőnek, jó régi pedagógiai módszert alkalmazva, a füled közé,