Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)

♦

Györfi Sanyi „madártenyésztőnek”

Hát, hogy s mint, Kapitány Uram, minden kunok kapitánya?

Ezerszer elüldözött, s mindig

visszatérő madarunk,

te, legmadarabb, ki voltál,

hányszor viharvert,

„fugwa-huztuzwa”,

végül „gúnaras” állásban,

a világ négy égtája felé,

mint motollafejeddel

csípj, szisszenj fel,

rúgkapálj, te világszép

madár, de befelé is,

ki rádöbbenve gálád elszármazott,

együttmentként bújna egérlyukba,

mászna fára, csücsülne bokrok

óvó leple alá.

Rúgjon sarkantyúd belénk, vér fröcsögjön karmaid alatt, s a végén dühödben robbanj fel, szórd szanaszéjjel szilánkjaidat, te megtestesült AKARAT.

Vagy tudod, mit?

62