Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)

vonulj el a Kárpátok bérceibe, s onnan figyeld árgus szemmel, éjjel-nappal őrködve, te Sólyomszemű, s jelezd, ha már jön nagy pironkodva a pirkadat.

Százéves vaksötét, Rab-éjszakánkra a virradat. Terítsd széjjel nagy lomha farok-tolladat, és visongj el egy nagy imát, szórj átkot, ki gyáván kikullog a nemzetből, szórj reá átok-imát, virrasztás nagy madara. Seregtelen nemzet utolsó reménye, szállj fel, szállj fel az ég peremére, szirtek mordályaira terítsd óriás szárnyadat, pokol-népek nyílzáporától védd, óvd fiaidat. Azokat, kiknek dárdái ezer éve repülnek felénk, s jaj, ezerszer jaj nekünk, ha eltalálnak. Vértezz fel bennünket acélinggel, arcunkra ezüst aranyból veress borzadályt, tollad

63