Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)
míg az ingoványos, víztől kiszikkadt vízpartot benőtte a gaz, vízililiom helyett parlagfű s bozótos iszalag tenyész. Nagyúr, mit ér a feldarabolt, össze-vissza kaszabolt szivárvány, ne dühünket zúzd szét, épüljön gőgből várunk homokra, ne maradjon a bástyából csak kavics meg törmelék meg pozdorja. Tobzódásunk között lesz megint menyegzői menet, nemzeti vígalom, ha együtt lesz, mit a Világ és Űr ura, az Isten is eggyé növesztett, mert mit ér a nyelvében összetört élet, mit ér az alulkommunikált lélek, lékek és szilánkok, életfoszlányok, csellengő delej, mit a szél sem kímél, mint ér a harangszó annak, ki elment, ha nem a hegycsúcsról, veremből kong konokul. Mit ér 55
/
