Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)

¥

színezzük a sötétet, a mélyben tikk-takkoló titkot, pártában maradt Pannónia istennő szoknyája alá lesünk, Kerka királynő kiszikkadt szemérem-dombján matatunk, sámán-tüzes, táltos-furkós mélységek mélyét vizslatjuk, urga-árnyékban,

Léthe-tüzes lángok fényében,

pokoltornácos-gyehennás

lényegében...

S reggelre

mindig kitárult a jurta, fényben tündökölt kis országunk! Szalonna került elő a turbából, a batyu már új kalandra készen megrakottan várt. Asszonyaink tördelték a kezüket, a purdék meg sokáig szaladtak kocsink után.

Mert mindig menni kellett valamerre, valamiért! Hajtott a düh, s a kalandvágy is:

43