Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)
a nép: sörényes szakállas férfiak, hollófekete hajú asszonyok, leányok, hátukon ördögfiókáikkal, tépett zászlókkal... Ott állsz ma is: rövidnadrágosan a millennárisi körben, csatazajban és sírások között, ökrök és paripák prüszkölésében, s nem érted, hova tűnt a szomorúság, a duzzogás, a dac, mit az állatkertből hoztál át magaddal. A látvány legyűrt, foglyul ejtett. Ahogy a háttérből egy láthatatlan kéz csendben megérintett: - Gyere utánam, gyermek! - s láthattad, mert szemed is, eszed is volt hozzá, mint vonul, vonaglik, sikít és örül az ember, ha hazatalál. Ha otthonára lel, még a halál előtt... Ma már tudod, ha délután hosszúra nyúlik az árnyék, fürdőző lányok kacajától 34
/
