Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)
f lesz teli az „elíziumi rét", a „réthatári cser” alja, ezernyi virágával, megannyi újraéledő csend-élettel tüntet a zajos törtetés ellen: mert emberként lehet csak ember az ember, hogy kibírható legyen a folyton morajló tenger, nem szúró szerszámmal, nem vésővel, de puha ecsettel, élet-csoda-csenddel, színnel és széppel zabolázd. S ott állsz ma is, s míg a mezítlábas történelem fátyla itt-ott fellebben, s tudva tudod, a sírok népe fel nem éled már soha, de marad a sors - nász és tivornya, halotti tor vagy bajvívói torna - , s a zajló napokkal újra és újra feltündöklő, sírok és sírások fölött is győzedelmes, nagybetűs „Élet” csodája. 35
/
