Bence Lajos: Vallani (Lendva, 2011)
óramutatók, megállók nélküli lecsorgásban, ujjak között lefolyó homok - parthoz ért a csónak V. (s minő véletlen, a madárfüttybe és a mozdulat által, a növekvő madárdalban és hablocsogásban, habcsókos züm-zümmök társaságában bekapcsolódott az átkos újságírói kellék, s szalagra vette a nagyon is „evilági” zörejeket, evezőnyikorgással elvegyülő szellőzúgást, orkánkabát-hangba torkolló zengést...) VI.- S mi volt a spongyával? - kérdeztem rá váratlanul. - Miféle spongyával?- kérdeztél vissza. - Hát, ami a szádban volt, a vers szerint, „dús erdők/ harmatos mohája,/ édes gyökerek/ mézes íze igy én, amikor órák hosszat/ Járkáltál a folyónál, hogy életed „eggyé legyen az áradással” ? Kháron ladikján, Vajda „időtlen” 30
/
