Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
tó szerint naponta kétszer bombázzák a fontosabb nyugat-magyarországi célpontokat. Amikor Vas megye felé indulnak, kétszer átrepülnek felettünk is. Az elmúlt héten Szombathelyre is több bomba hullott. Elég távolra esik ugyan Hetéstől a vasi megyeszékhely, mégis jól lehetett itt is hallani a robbanásokat. A vidékünkön jelentős német alakulatok vannak. Mi is el lehetünk készülve néhány repülőtámadásra - magyarázta a Ferenc névre hallgató, erős testalkatú legény.- Nem ismerlek ugyan, de látom rajtad, hogy messziről jössz. Ülj ide mellénk, és fogyasszál el egy zsírral kent kenyeret - szólt neki rokonszenvesen a hozzá hasonló korú fiatalember. Péter az éhséget már elégé megszokta, azonban a kenyér láttán nem tudott az evésnek ellenállni. Az üres gyomra azonnal jelt adott, hogy szívesen befogad bármilyen falatot. Péter nem tiltakozott, elfogadott egy darab, hetési vágott-zsírral vastagon megkent kenyeret. Ezen a vidéken, a szegénység ellenére, a parasztcsaládoknál akadt még a jó ízű, télen készült vágott-zsírból. A megfőzött sertésszalonnát, miután ledarálják, jól megsózzák, hogy a véndelyben, a nyári melegben ne romoljon meg. Tavasszal az addigra jól összeérett tömeg nagyon ízletes eledel tud lenni, és amellett kiadós is. Péter mohón elfogyasztotta a kenyeret.- Jólesett az eledel. Nagyon szépen köszönöm, hogy ismeretlenül is megszántak. Hosszú útról jövök, és ízlett a zsíros kenyér - mondta Péter.- Csak nem a frontról jössz? - érdeklődött az előbb szóló fiatalember.- Nem - válaszolt röviden Péter, majd ő is tegező alakban, kérdéssel folytatta: Ti útkaparók vagytok?- Dehogy! A hatóság tisztában van már a helyzettel, ezért nem a frontra küldtek el bennünket, hanem hasznos társadalmi munkát kell végeznünk. Itt a Hetésben sok fiatalt a kavicsos utak karbantartására utasítottak, így kerültünk mi is az öcsémmel ide. Már két hete egyengetjük az utat Dobronak és Hidvég között. Az öcskös pedig hoz nekünk néha egy kis uzsonnát - mesélte Ferenc. Amíg a legények az út menti árokban ülve társalogtak, messze a magasban, a bárányfelhők felett, ismét hallani lehetett a repülőgépek 91
