Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

zaját. Hangjuk egyre hangosabb lett. A legények beszélgetés közben többször is az ég felé néztek.- Nagyon sok, tán száznál is több lehet belőlük - jegyezte meg Péter. A három társa, akik az elmúlt napokban hasonló helyzetet többször megtapasztaltak, nem sokat törődtek vele. Egyszer azon­ban arra lettek figyelmesek, hogy Szentlászló és Bagonya irányából nagy robbanás hallatszik. Alig néhány másodperccel később elégé alacsonyan megláttak maguk felett több repülőgépet. Péter észre­vette, hogy az utolsók egyikéből valamit kidobtak, és mutatta is a három legénynek. Az első pillanatban nem feltételeztek semmi rosz­­szat. Azonban gyorsan kiderült, hogy bomba hull feléjük. Már hallot­ták a robbanószer süvítő zaját is, és csak annyi idejük maradt, hogy egymás után az árok legmélyére vessék magukat, arcukkal a föld felé fordulva. Péter gondolatában egy másodperc alatt több emlék­foszlány is felvillant. Arra gondolt, hogy azok után, amit az elmúlt hónapokban átélt, ilyen körülmények között kell neki az otthonától mindössze néhány kilométerre elpusztulnia. A következő pillanatban a közvetlen közelükben óriási robbanást hallottak. A föld úgy reme­gett, hogy hasonlót soha nem tapasztalt. Egy pillanatra minden el­sötétedett. Rájuk hullott ezernyi kis kavics, földdarab és kitépett, út menti fűmaradvány. Az óriási porfelhőtől legalább egy percig semmit nem láttak. Nem tudták, hogy élve maradtak-e mindnyájan, hiszen egymást nem látták, bár mindössze néhány lépésnyire voltak egy­mástól. Annyira megijedtek, hogy egy ideig mozdulni sem mertek. Péter akkor emelte fel a fejét, amikor valakik a távolból kiabálták, hogy „a kavicsterítőket agyonütötte a bomba”. Akkorra a porfelhő is már felszállt, és látták, hogy a csodával határos módon mindnyá­jan életben maradtak. A bomba legfeljebb öt-hat méterre csapódott le Pétertől. Az árok mentette meg őket. Az időközben oda szaladó kámaháziaktól megtudták, hogy egy másik bomba is földet ért a kö­zelben, de az nem robbant fel. A nagy zűrzavarban, mintegy tíz-tizenöt ember kétségbeesett kiál­tozása közepette, Péter azt vette észre, hogy a három legény, akikkel túlélte a robbanást, szerszámaikat összegyűjtve elindultak a postaúton Kámaháza felé. A feléje szóló idősebb ember azt mondta, hogy azért 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom