Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

A dobronaki lankák alatt gyorsan haladt. Amikor Zsitkóc falu zsúppal és zsindellyel fedett házait már tisztán látta, és nyugat felé kanyarodott, óvatosabban lépkedett. Arra figyelt, hogy a postaúton nem közeledik-e valaki, akivel találkozhatna, vagy aki őt észrevehetné. Zsitkóc már mögötte volt, Kámaháza falu pedig hasonló távolságra előtte. Az utóbbit is meg kívánta kerülni, ezért a postautat jóval a település előtt akarta átszelni. Nem látott sehol senkit. Talán húszlépésnyire lehetett a postaúttól, az egykori uradalmi földek majorsági épülete és Kámaháza között, amikor hirtelen észrevette, hogy az út menti mély árokban valakik ülnek. Ismét nagyon megijedt, de mivel nem tudta, hogy kikbe botlott bele, nem mert visszafordulni. Egy pillanatra megállt, majd lassan elindult feléjük. Amikor a közelükbe ért, megnyugodott, mert látta, hogy kapák és lapátok hevernek mellettük, és civil öltözéket viselnek. A frissen elterített kavics láttán arra következtetett, hogy az útjavítását végző munkásokkal találkozott.- Adjon Isten, jó napot! - köszönt illendőképpen Péter.- Adjon Isten! Hát maga meg honnan termett ide, hiszen az úton nem láttuk - kérdezte meglepődve a legidősebb legény. Három fiatalember ült az árok szélén. Kettő néhány évvel idősebb lehetett Péternél, az egyik pedig jóval fiatalabb. Az idősebbek eszegettek, a fiatal legényke meg törölgette a port a mellette heverő kerékpárról.- A földeken át jöttem, hogy lerövidítsem az utamat - válaszolta Péter.- Azt gondoltam, hogy valamelyik repülőből ugrott ki - jegyezte meg viccesen az előbb is kérdező legény.- Annyira sűrűén repülnek erre is? - érdeklődött Péter, aki az elmúlt napokban, főként pedig Szombathelyen többször hallott repülőzajt, vagy egy távoli robbanást. Azt nem feltételezte, hogy errefelé is hasonlóval találkozik. Az Őrségben, valamennyire távolabb a jelentősebb városoktól, nem hallott repülőzúgást. A nagyon messziről érkező robbanások zaját pedig akkora már mindenki megszokta. Szokatlannak tűnt számára, hogy az elmúlt fél órában már másodszor beszélnek a repülőkről. Bizonyára nem alaptalanul.- A németek már nem képesek ellenőrizni a légteret. Az angolok és az amerikaiak azt csinálnak velük, amit akarnak. A göntérházi taní90