Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

rűbben az Alsólendvát Muraszombattal összekötő postaút másik oldalára. Biztosabb megoldásként a Zsitkóc felé vezető irányt javasolta, hiszen ott is a dombok mentén tud egy ideig közlekedni, majd a kis falucska mellett úgyszintén áttérhet a postaúton, aztán tovább a Feketeerdő érintésével közelítheti meg Alsólendvát. A hasznos tudnivalókon túl a fiúval rövid beszélgetésbe elegyedett. Kiderült, hogy Dobronakon az átlagosnál több csendőr tartózkodik, estére állítólag át akarják fésülni a környékbeli erdőket, mert partizánokat látott valaki Kisbakónak közelében. Péter nem beszélt a találkozásáról az erdőben tanyázó két partizánnal, mert attól tartott, hogy azzal a saját helyzetét is megnehezítené. Az értelmes legénykétől, aki a muraszombati gimnázium diákja volt, megtudta, hogy a légiriadók errefelé is gyakorivá váltak. Muraszombatban úgyszintén akadt rá példa. A diákok olyankor lemennek a gimnázium pincehelyiségeibe, majd a veszély elmúltával visszatérnek a tanterembe. A diák arról is beszélt, hogy a magyar érzelmű tanárok közül többen bírálják az ország világháborús szerepvállalását. Dobronakon is egyre többen beszélnek arról, hogy a háború kimenetele Magyarországnak aligha kedvez. Emiatt az emberek nagyon félnek. Nem akarnak még egyszer kisebbségi sorba kerülni. Péter megköszönte a segítséget, és elköszönt a beszédes fiútól. Azzal tisztában volt, hogy némi kételyt kelthetett benne arra vonatkozóan, hogy nincs-e ő is valamilyen kapcsolatban a partizánokkal?

Pétert a Dobronakon tartózkodó csendőrök jelenléte aggasztotta. Valószínűnek tartotta, hogy közöttük akadhat olyan, akivel ő személyesen már találkozott. Bizonyára az alsólendvai csendőrállományból küldtek ki erősítést a partizánvadászatra. Azok őt nyomban felismernék. Az egyik lehetősége az volt, hogy elindul a dombok mentén nyugat felé, Sztrelec irányába. Dobronak település nyugati része nagyon megközelíti a dombok lejtőire lapuló szőlőskerteket, így ott a postaúton átkelve talán könnyebben eljuthatna a Lendva-vízig. Azonban ez az irány további két-három kilométert jelentene, amihez Péternek egyre kevesebb ereje maradt. Ezért a másik irányba indult el, Zsitkóc felé. Úgy tervezte, hogy valahol majd a település határában szeli át a postautat, aztán a további útirányt majd utólag eldönti.

89