Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

közelében vannak, mert ott is próbáltak toborozni néhány embert. Azokat bevárják, és ők is visszahúzódnak. Felesleges emberáldoza­tokra nincs szükség. Kiderült, hogy az idősebb férfi Stájervidékről való, a fiatalabb azonban az egyik Zala megyei szlovén faluból szár­mazik. Péter számára bebizonyosodott, hogy igazak voltak a hírek a partizánok beszivárgásáról. Számára az is fontos volt, hogy a csend­őrök jelenlétéről is tudomást szerzett. Attól jobban megijedt, mert ki tudja, nem ismeri-e fel őt közülük valaki. Mielőtt elköszönt tőlük, a fiatalabb partizán kéréssel fordult Péterhez, hogy juttasson el egy üzenetet a szülőfalujába. Az egyik kedves barátját, gyermekkori ját­szótársát még a Stájer oldalon agyonlőtték a németek, és kötelessé­ge a szülőket tájékoztatni. Az elmúlt napokban nem volt arra lehető­sége, és ki tudja, mikor lesz ismét olyan helyzetbe, hogy a szomorú hírt átadja. A falut a csendőrök nagyon figyelik, mert néhányan csat­lakoztak onnan a partizánmozgalomhoz. A németellenes keresztény érzelmű ellenállók között is akad a falujából egy-két személy. Mindez elegendő ok arra, hogy ők most nem mehetnek a falu irányába. A le­gény idegesnek tűnt, ellentétben az idősebb partizánnal, aki nagyon higgadt volt. Pétert minden olyan esemény, amikor valaki bajban volt vagy meghalt, nagyon megviselte. Meg tudta érteni a hozzá hasonló korú fiatalember szorongását. Mivel minél hamarabb túl akart lenni a véletlenszerű találkán, elvette a papírlapot, amelyre fel volt írva az elhunyt személy neve és címe. Megígérte, hogy valamilyen módon eljuttatja a halálhírt a címzettekhez. Fél órával később Péter megérkezett Dobronak határába. A te­lepülést 1941 után hivatalosan Lendvavásárhelynek nevezték el, az volt a helységnévjelző táblára is írva. Az egykori mezővárostól észak­keletre voltak a helybeliek szőlőparcellái. Az egyik pince előtt egy kamaszkorú legényke ácsorgott. Az édesapját várta, aki valamiért visszatért a borospincébe. Péter megkérdezte tőle, milyen módon tudja megkerülni a települést a mezei utakon haladva. A fiú furcsán megnézte, azonban semmit nem kérdezett. Az volt Péter elképzelé­se, hogy nem a hetési falvak érintésével, hanem a szlovénok lakta települések mentén, a Lendva-víz patak mellett haladva közelíti meg Alsólendvát. A fiú elmagyarázta neki, hogyan juthat el a legegysze­88

Next

/
Oldalképek
Tartalom