Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

büntetne, ha másképpen cselekednék. Százados úr! Azt mondja meg, arról lehet-e tudni, hogy vele most mi van? Mennyire zaklatják őt? - kérdezte könnyeit hullatva Péter.- Tudom, hogy a detektívek voltak nála. A te szüleid is tanúskodtak mellette. Arról nincs tudomásom, hogy különösebben zaklatták volna őket. Nagy a valószínűsége, hogy a közeljövőben összegyűjtik a környékbeli zsidó családokat. Félő, hogy nagyon közel van a német hatalomátvétel napja, és utána aligha kell a zsidók deportálására hoszszan várni - mondta suttogva a százados. Az elmondottakért a hadbíróság alighanem azonnal főbe lövette volna. Pedig csak a néhány nappal később bekövetkezett eseményeket jövendölte meg. Péter rémülten hallgatta a századost, és tehetetlenebbnek, szerencsétlenebbnek soha nem érezte magát. Amikor a rendőrség kötelékébe sodródott, csak azt az egy szempontot tartotta szem előtt, hogy így könnyebben átvészelheti azt az állapotot, most pedig azonosulnia kellett azzal, hogy éppen amiatt a pokol legmélyebb zugába süllyedt.

A százados egy tanáccsal tudott szolgálni: próbáljon megszökni, és lehetőleg olyan területre kerülni, ahol ténylegesen a délszlávok uralják a helyzetet. Mert akkor már a Murán, valamint a Dráván túl voltak olyan területek. A kockázat nagy volt, mert ha magyar fennhatóságé területen bárhol elfogják, a halálbüntetéstől nem menekül meg. Abban egyetértettek, hogy még az éjszaka folyamán el kell hagynia a lakosztályt, mert reggel, miután a századossal a felettesei beszélnek, bizonyára letartóztatnák. A százados átölelte a legényt, és búcsúzásul csupán annyit súgott a fülébe, hogy az ő segítőkészségéből ennyire futotta. Péter megköszönte a segítségét, és megígérte, hogy bármi történjen is vele, a százados nevét meg sem említi.

Várta a sötétet, és egyúttal rettegett tőle. Tudta, hogy az épületet el kell hagynia. Azt is felmérte, hogy néhány óra alatt messzire nem jutna, ezért úgy határozott, hogy szerencsét próbál a család egyik ismerősénél, egy tekintélyes tanárembernél, aki Szombathelyen él. Két esztendeje ott járt a szüleivel valamilyen hagyatéki ügyben. Legalább néhány napra kér ott menedéket, gondolta.

Amikor a sötétség beálltával észrevétlenül kiosont a lakosztályról, ismételten arra gondolt, hogy mégis nekivág az éjszakának. Aztán, ki

52