Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

tudja egy óra leforgása alatt hányadszor, ismét meggondolta magát. Néhány perc múlva kopogott Skáfár tanár úr ajtaján. A Mura mente szlovénok lakta vidékéről származó tanárember hamar megértette miről van szó, és vállalta a kockázatot. Nem az első ilyen eset volt ez számára. A következő néhány hetet Péter egy szombathelyi padlás eldugott zugában töltötte. A tanár kedves lánya naponta ellátta élelemmel és információkkal, így értesült a legfontosabb eseményekről. Rajta kívül mások is megfordultak a városközponttól valamennyire távolabbra eső házban, főképpen a Mura mentéről származó szlovén értelmiségiek, és más, általában bajbajutott ismerősök. A helyiségben nem volt túlságosan világos, de főleg délelőtt, mivel egy kis padlásablak keletre nyílt, könyveket és újságot is olvashatott. A hozzá hasonló korú leány ilyesmivel is ellátta. Nagyon kedves volt hozzá, bizonyára némi szimpátiát is táplált a csinos fiatalember iránt, azonban Péter számára Bertán kívül más nő nem létezett. A kedvesség és az őszinte köszönet kifejezése így sem hiányzott belőle.

Érdekes beszélgetésekbe is belehallgathatott, mivel az egyik kémény mellett, valószínűleg a melegség következtében, egy szűk nyílás keletkezett a mennyezetben, amelyen nem lehetett ugyan átlátni, de a beszéd valamennyire felhallatszott. Ezt a ház lakói aligha tudhatták. Péter nem láthatta, hogy ki beszél egy szinttel alább, de a mondanivaló tartalmából elcsíphetett valamennyit. Az irodalmárként is ismert tanárnál megfordultak jobb- és baloldali beállítottságú személyek. Voltak, akik a partizánmozgalom kibontakozásáról beszéltek a Stájervidéken és a Mura mente szlovénok lakta falvaiban, de a római katolikus egyház köreiből érkezők is gyakoriak voltak. Egy alkalommal ráismert az egykori alsólendvai esperesplébános hangjára is, aki bizonyára a püspökségről jövet tett látogatást a kedves ismerősnél. Főleg politikai jellegű tartalmak vonzották az adott helyzetben Péter érdeklődését, ilyenkor mindig nagyon figyelt. A különböző vérmérsékletű és képzettségű emberek, valamint a professzor beszélgetéséből hamar leszűrte, hogy a tekintélyes tanárember rendkívül becsületes teremtés. Teljes mértékben a békés megoldások, a párbeszéd híve. Szláv érzelme megnyilvánult, rajongóan beszélt a szlovén vidékekről, ahová rendszeresen utazott, valamint a szülőföldjéről, azonban a ma53