Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

egyetemi katedrán. Hagyjuk azonban az én gondjaimat; mindezt csak azért mondtam el, hogy értsd és tudd: segíteni akarok! Pontosan tu­dunk mindent rólad. Amikor karácsony éjszakáján a zsidó származá­sú menyasszonyod találkozott a csendőrökkel, másnap márt tudtunk az esetről. Azonnal vizsgálat indult az ügyről, és téged, valamint a családodat figyelni kezdték. A zsidókkal való minden jellegű kapcso­lattartást, amint azt te is jó tudod, a legszigorúbban tiltják. Péter a karácsony éjszakára vonatkozó információk hallatán, mi­vel ő annak konkrétumairól semmit nem tudott, elsápadt, izzadni kezdett, és úgy érezte, hogy minden elsötétül előtte. A százados ész­lelte a legény állapotát. Péter csak annyit tudott kisajtolni a száján, hogy ő erről az egészről, mármint ami Bertával történt, semmit nem tud. Könnyek szöktek a szemébe, és az egyre nehezebbé váló fejét a százados elé az asztalra hajtotta. A Vác környéki tiszt nagyon meg­ijedt, nem így akarta befejezni a beszélgetést, ezért az asztalán lévő vizesbögre tartalmát Péter fejére és nyakára öntötte. A fiatalember lassan felocsúdott, felemelte, majd megrázta a fejét. Véres szemeit tanácstalanul a századosra szögezte.- Mit tegyek? - rebegte halkan Péter.- Azt a parancsot kaptam, hogy facsarjak ki belőled minél több in­formációt, aztán majd eldöntik, hogy mi lesz a sorsod. Elhatároztam, hogy megpróbálok segíteni! Valami emberhez méltó cselekedetem nekem is legyen ebben az összevisszaságban! A mozgásterünk telje­sen leszűkült, így sok ötletem nincsen. Ha előbb rádöbbentem volna a helyzet súlyosságára, akkor elküldtelek volna egy kitalált terepfel­adatra a Muraközbe, és onnan átszökhettél volna az ellenséghez. Ott remélhetőleg katonai szökevényként kezelnének. Ezek a zsidókapcso­latért nem bocsátanak meg. A legjobb esetben börtönbe zárnak. Most már az utazásra nincs esély, mert akkor az én fejem is kockán foroghat. Azt talán még megpróbálhatnád, hogy a körzeti csendőrparancsnok előtt megtagadod kapcsolatodat azzal a zsidó lánnyal, és elmondod, hogy csak egy meggondolatlan kamaszszerelemről volt szó...- Nem tudom azt megtenni, most is nagyon szeretem Bertát! Ál­lok elébe, pusztítsanak el, én arról a szegény teremtésről le nem mondok, és róla egy rossz szót sem ejtek ki a számon. Az isten meg-51

Next

/
Oldalképek
Tartalom