Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
zódott. Péter undorodott az egésztől, hiszen neki esze ágában sem volt ilyesmivel foglalkozni. Már gyermekkorától kifinomult érzéke és letisztult viszonya volt az igazsághoz, a háború alatt azonban ilyesmiről szó sem lehetett. Nagy hatással volt rá, hogy az I. világháború után igazságtalanul elszakított magyarok lakta történelmi területek visszakerültek Magyarországhoz. Amikor azonban megtapasztalta a másképpen gondolkodó, nem magyar nemzetiségű emberek véleményét, akkor megkérdőjeleződött benne az állami hivatalnokok és a hadsereg bizonyos cselekedeteinek igazságossága, helyénvalósága. Bizonytalanságérzetét tovább mélyítette az akkor már elképesztő arányokat öltő és minden szélsőséges elvárást felülmúló zsidóellenes intézkedések sora, ami, főképpen Berta miatt, érzelemvilágát és értékrendjét az átlagosnál zaklatottabbá tette. Nagyon szomorú volt a karácsonyesti esemény miatt, mert a lánynyal tervezett találka elmaradása óriási csalódást okozott számára, szűnni nem akaró hiányérzetet keltett benne. Arra az elmúlt hetekben nem adódott lehetőség, hogy bármit is megtudjon annak okáról. Péter viselkedése a rendőrségen belül - elővigyázatossága ellenére- valamiért furcsának tűnhetett, amire a felettesei közül néhányan nagyon figyeltek. Mindez - az egész háborús tragédia és személyes csalódottsága- kavargott a fejében, miközben a saját leheletét bámulta azon a korai márciusi reggelen, amikor a vallatóterem előtt várta, hogy ismét odakísérjék a muraközi vádlottakat. Először csak egy személyt kísért oda két csendőr. A vizsgálatot vezető rendőr százados még nem érkezett meg, ezért a csendőrök a megbilincselt letartóztatottal együtt a folyosón megálltak. Egy nyúlánk, barnahajú férfi volt a vádlott, aki tanárképzőre járt Zágrábba. Meglehetősen nyugodtan viselkedett. Néhány percig csend volt; a csendőrök sem szóltak semmit. Mivel a folyosón nem hallatszott semmilyen zaj, Péter szláv nyelven megkérdezte a hozzá hasonló korú legénytől, hogy nem fázik-e, amire az csak megrázta a fejét.- Tudod, hogy semmi jóra nem számíthatsz, pedig milyen kár érted, hiszen még előtted lenne az élet, most pedig isten tudja mi lesz a sorsod - szólt néhány másodperc után ismételten horvát nyelven 47
