Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

III.

Hideg volt a tél és a koratavasz is 1944 elején. A rosszul fűtött rendőrlakosztály folyosóján, ahol Varga Péter egy kis szobát kapott, amelyben jóformán az ágyon és az asztalon kívül semmi más nem volt, a leheletet éppen úgy lehetett látni, mint kint az udvaron. Amióta lóhalálában visszarendelték a karácsonyi szabadságról, és úgymond hivatalba lépett, két fontosabb ügybe vonták be mélyrehatóbban. Az egyik muraközi vonatkozású eljárás volt, a már sokadszor megrongált telefonvezeték elkövetői ellen emeltek vádat. A négy főgyanúsítottat Nagykanizsáról Szombathelyre szállították, és a kihallgatásokon Péter is jelen volt, hiszen a vallatások iratanyagát az ő feladata volt rendezni. A muraközi horvátok nyelvét is ismerte, hiszen Alsólendván gyakori volt a szlovénok mellett a muraközi horvátokkal is a kapcsolat, így - rangidősebb rendőrtisztek jelenlétében - tolmácsként is a hasznát vették. Hamar rádöbbent arra, hogy a háborús időszakban sajátos körülmények között zajlik a tényleges vagy feltételezett bűncselekmények vizsgálata, szélsőségek nyilvánulnak meg minden szempontból. A rendőr- és csendőrnyomozók egyet tehettek: államellenes gyanú esetében előre elkészített, illetve ismertetett forgatókönyv szerint, kiszolgálták a civil vagy a katonai bíróságot.

A muraközi esetek döntő többsége az adott körülmények között államellenes cselekménynek számított, hiszen egyes horvátok lakta falvakban már 1941 tavaszától folyamatosan magyarellenes ellenállást és szabotázsakciókat szerveztek. Ezek gyakorisága később visszaesett, majdhogynem megszűnt, aztán 1943 őszétől ismét foko-46