Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

ram után, mint a legénység közül a legfiatalabbat, bizonyára némi jogi jártassága miatt is, hadnaggyá nyilvánították. Mint kiváló elméjű fiatalember, a szombathelyi és részben a nagykanizsai főparancsnokságra kapott kinevezést, ahol a nyugati határszélen egyre erősödő partizánmozgalmak és szabotázsakciók felszámolásán fáradozó nyomozóosztály kötelékébe sorolták. A helyszínt szláv nyelvtudása is befolyásolta. Ugyan nagyon távol állt tőle az ilyen jellegű foglalatosság, azonban úgy vélte, hogy a haza érdekében azt is el lehet becsületesen végezni. Másrészt pedig a kihívás biztonságosabbnak tűnt a közvetlen harcvonalba taszítottak közkatonai szerepkörénél.

A rendőrség és a csendőrség általános szerepe a háborús években hasonló volt, mint a két világháború közötti időszakban, azonban a tevékenység kiegészült további kötelezettségekkel, amelyek a viszszacsatolt területeken különösképpen meghatározóak voltak. A megosztottság a két nagy belső csoport között olyan volt, hogy a nagyobb városokat túlnyomórészt a rendőrség ellenőrizte, vidéken pedig a csendőrség tartotta fenn a rendet. Számos eset volt, ahol mindkét alakulatnak megbízatása volt. A rendőrség békeidőben közvetlenül a kormányzat irányítása alá tartozott, a csendőrség pedig a helyhatósági szerveknek volt alárendelve. A háború idején azonban a helyzet valamennyire változott, az egész rendvédelmi egység esetében túlnyomórészt a központi vezetés irányítása és érdekei érvényesültek. A csendőrségnek természetszerűen az önkormányzatokkal továbbra is szoros volt a kapcsolata.

Péter szolgálata 1944. január 1-vel kezdődött, így néhány napra sikerült hazalátogatnia. Nagyon örült annak, hogy a karácsonyi ünnepeket, amennyiben 1943 vége vonatkozásában, a sajátos körülmények miatt lehet meghitt, emelkedett ünnepi hangulatról beszélni, a családi körben töltheti.

Péter csak hazaérkezésekor szerzett arról tudomást, hogy Alsólendván és környékén, mint veszélyesnek nyilvánított határ-menti övezetben, nyolc órára korlátozták az esti kijárást. Számára ugyan ez nem jelentett különösebb problémát, hiszen igen rangos legitimációval rendelkezett, azonban mégis csodálkozva vette tudomásul a helyzetet, amelyről addig nem hallott vagy elkerülte a figyelmét.

34