Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
A karácsonyi szabadság engedélyezésére vonatkozó rendelettel összhangban, az első útja, miután Alsólendván kiszállt a vasúti kocsiból, a városi csendőrőrsre vezetett. A főnök igencsak meglepődött, hogy egy helybeli fiatalember ilyen magas tiszti fokozattal rendelkezik. Korábban a helyi csendőrvezetők Pétert nem ismerték, és arról sem volt tudomásuk, hogy miként alakult a sorsa az elmúlt hónapokban. A meglepődött csendőrfőnök és a szolgálatot teljesítő csendőrök látszatra elismerően fogadták a fiatal hadnagyot, ténylegesen azonban bosszankodtak magukban, hogy egy ismeretlen fickó ennyire felemelkedett. Péter megjegyezte, hogy ő most csupán magánemberként tartózkodik a városba, és tekintsék úgy, mint ha ott sem lenne. Azzal intett búcsút az újdonsült kollégáknak, hogy mielőtt majd újévkor eltávozik, még beköszön az őrsre. A legszívesebben már hazafelé menet bekopogott volna Kleinékhoz, hogy homlokon csókolja Bertát, azonban célszerűbbnek találta az óvatosságot. Tisztában volt vele, hogy amennyiben kitudódik kapcsolata a lánnyal, az rendkívül veszélyes lehet mindkettőjük számára. Hogy ne találkozzon a szerelmével, azt azonban kizártnak tartotta, történjen bármi is. Nagy öröm volt Vargáiknál, amikor a szülők megpillantották szeretett fiúkat. Az első pillanatban csak a fizikai jelenlétével voltak elfoglalva, ölelték, csókolták, és erősen szorították a kezét. Aztán asztalhoz ültek. Péter édesanyja mindent az asztalra halmozott, ami csak létezett abban a pillanatban az éléskamrában. Közben panaszolta, hogy mit nem tud felszolgálni, mert már több hónapja nem lehet számos dolgot beszerezni. Lassan rátértek a háború elemzésére is, valamint Péter életének alakulására a távozása óta.- Soha nem gondoltam arra, hogy a rendőrség soraiban kötsz ki - állapította meg őszintén az édesapa -, mert jómagam mindig tartózkodó voltam az ilyesmivel szemben. Volt is rá elég okom, hiszen amit tizenkilencben velünk műveltek, az mást nem idézhetett elő bennem. Azonban a te eseted másképpen történt, és meggyőződésem, hogy nem lesz ez életre szóló hivatásod. Bizonyára nektek mást mondtak a feletteseitek, de ma már nem kétséges, hogy óriási tragédia történt velünk ismét. Ez a nyomorult Magyarország ismét rossz vágányra sod35