Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
használt ruhákat és élelmet. Állítólag a városi vezetőség is ígért neki támogatást, azonban eddig még semmit nem kapott. Pétert az érdekelte, hogy az elhurcolt zsidók közül, akik túlélték a szörnyű fajpusztítást, még hányán térhetnek haza? A gyermekkori ismerős szerint a még valahol elmaradtak száma nem lehet nagyon sok, de bizonyára akad még belőlük. Péter úgy határozott, hogy marad még néhány napig otthon, hátha mégis csoda történik, és megérkezik Berta. Azokban a napokban senki nem zaklatta őket. A lakosság helyzete egyre kilátástalanabb lett. Mindig gyakrabban lehetett hallani, hogy a magyar családok közül több százat elhurcolnak majd valahová. Pontosat senki nem tudott mondani, de azok részéről, akiknek egy-egy családtagja valamilyen kapcsolatban volt az új hatalommal, ilyen rémhíreket hallott. A félelem nagy volt. A háború utolsó hónapjai, majd a vidék ismételt elcsatolása Magyarországtól, a magyar embereket nagyon megviselte. Elkeseredetten kérdezgették egymástól, hogy mit vétettek ők bárki ellen is. Időközben az egykori határ ismét szigorúan őrzött elválasztó vonallá alakult át. Más vidékről is érkeztek határőrök, de szükség szerint a környékbeli szlovén falvak kalandra vágyó embereit is felhasználták a határ őrzésére. Péter még mindig halogatta a távozást. Olgától még néhányszor érkezett hasznos tudnivaló, azonban a hölgy hamarosan végleg távozott Alsólendváról. Azt követően hiteles hírek birtokába nem juthatott. Június elején már mindenki beszélte, hogy a magyarok közül sok családot elvisznek gyűjtőtáborba. Varga Péternek dönteni kellett. Berta akkorra sem érkezett haza, és mivel az utóbbi napokban már senki nem tért vissza a zsidó származású polgárok közül, elhatározta, hogy titokban átmegy Magyarországra. Csente falu és Tenke-hegy között lépte át a trianoni határt. Egy tisztásról, ahonnan elébe tárult a Mura-folyó völgye, visszanézett a Szentháromság kápolna felé. A kápolnát és Alsólendvát már nem láthatta, mert a dombok és az erdő eltakarták előle. Néhány másodpercben visszapergette gondolataiban azokat az eseményeket, amelyek a szülővároshoz és a vidékhez kötötték. A szép és a tragikus emlékekre egyaránt gondolt, de főképpen lelki erőt merített a jövő ismeretlen megpróbáltatásaihoz. Olyan erőt, amilyent a szűkebb pátriáját nagyon kedvelő embernek 221
