Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

a szülőföld látványa és emlékeinek az ötvözete nyújthat. Mielőtt nekivágott a Kútfejre vezető erdei ösvénynek, félhangosan felsóhajtva úgy búcsúzott el Alsólendvától, hogy „köszönök neked mindent te sokat sanyargatott föld, az Isten áldjon meg!”.

Kútfejen Szőke mérnököt kereste, aki akkor már nem tartózkodott ott. Az egykori vállalat újraindításánál fontos feladatot kapott a megyeszékhelyen. Péter másnak nem kívánt a terveiről beszélni, ezért azonnal nekivágott az útnak. Egy tehergépkocsira sikerült neki Csömödér környékén felkérezkednie. Annak köszönhetően még sötétedés előtt megérkezett Zalaegerszegre. Másnap reggel találkozott Szőke mérnökkel, akivel közölte, hogy az áttelepülés mellett döntött. Szőke látta a legény arcán a szülőföld elhagyása kiváltotta szomorúságot, azonban szakmai szempontból őszintén megörült a fiatalembernek. Néhány nap múlva Péter az újonnan alakított vállalat személyzeti osztályának egyik meghatározó alkalmazottja volt. Azt is lehetővé tették számára, hogy tanulmányait folytassa, amivel élt is a következő években. A nyári hónapokban nem mert visszatérni Alsólendvára. Üzenetet küldött szüleinek arról, hogy miként alakult a sorsa. Válasz azonban nem érkezett, ami miatt aggódott. Pontos hírt nem kapott senkitől, bár hallani lehetett, hogy közvetlenül a távozása után sok magyar családot a jugoszlávok elhurcoltak az otthonaikból. Csak később, már a következő esztendőben tudta meg, hogy a szülei azért nem válaszolhattak neki, mert november végéig ők is a hrastoveci gyűjtőtáborba voltak bezárva, ahonnan mindketten betegen kerültek haza.

Varga Péter már néhány hete nem tartózkodott otthon, amikor Klein Berta július közepén, kiéhezetten és testi ereje utolsó tartalékaival hazakerült az amerikai fogságból. Vele együtt akkor még ketten jöttek, Pozsony és Budapest, valamint Szabadka és Belgrád érintésével Alsólendvára. A két társsal, akiket korábbról ismert, az amerikai fogságban találkozott. Muraszerdahelyről csak gyalog tudtak jönni, mivel a Mura-hidat az utolsó harcok során ismét felrobbantották. Amikor a város határába értek, Berta elvált a két ismerőstől, akik más irányba távoztak. A nagy megpróbáltatások után, mivel az utóbbi napokban alig ettek valamit, a leány nem tudta pontosan mer222