Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

Olgának igaza van. Eszébe jutott Szőke mérnök ajánlata, hogy ha majd vége lesz a háborúnak, és gond merül fel az életében, ne feledkezzen meg a kőolajüzemről. Nem tudta, hogy mi történt az elmúlt napokban a visszaállított trianoni határ másik oldalán, de eldöntötte magában, hogy amennyiben a szülei egyetértenek azzal, akkor nem marad délszláv környezetben. Azzal tisztában volt, hogy az édesapja nem hagyja el a várost, bármi történjen is vele.

Másnap Varga István hazajött a filóci lágerból. Nagyon megviselte az elmúlt két nap. Péter megosztotta vele és édesanyjával a tervét. Beszélt az Olgával történő találkozásokon elhangzottakról is. Mindnyájukat szomorúság töltötte el, mégis egyetértettek abban, hogy Péter számára az adott helyzetben Magyarország lehet a jobb választás.- Amikor felszabadultunk, a legsötétebb álmaimban sem képzeltem el olyasmit, amit az elmúlt hónapokban megéltem. Bármi vár is még rám, vállalom! Itt maradok, itthon maradok! Édes fiam, te pedig szedd a sátorfádat, és keressél magadnak egy új otthont. Ha kell, akkor keressél új hazát is! Az élet még előtted van, nagyon okos vagy, és a jövődet nem szabad sanyargatott magyar emberként élned. Itt, az biztosan bekövetkezne! Szíved választottja sem köt már sajnos ide. Néhányan hazatértek az elhurcolt zsidók közül ide a mi vidékünkre is, de a legtöbben sajnos odavesztek. Mi anyáddal majd csak valahogy megleszünk. Ne feledkezz meg rólunk, és amikor teheted, értesíts bennünket, hogy megy a sorod! Ha mindenütt akadályokba ütközöl, akkor mégis térjél vissza ide. Ez a hajlék, ha csak el nem kobozzák tőlünk, mindig visszavár. Akkor is, ha mi már nem leszünk - mondta elkeseredetten István.

Péter másnap meglátogatta egyik zsidó származású gyermekkori játszótársát, akinek nagy szerencsével sikerült visszatérni. Tőle megtudta, hogy mit éltek át azok, akik Auschwitzba kerültek. Elmesélte, hogy abból a csoportból, amelyben ő volt, legfeljebb húsz százalék került a munkára kiszemeltek oldalára. A többit a gázkamrákba küldték. A fiatalember családjából, rajta kívül, mindenki elpusztult. A családi házban semmit nem talált, ezért ideiglenesen egy helyiséget próbál annyira rendbe hozni, hogy le tudjon ülni és a fejét valahová lehajtani. Amikor Péter látta a helyzetét, hazulról vitt neki takarót,

220