Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
tudja, a városban szokatlan az ilyesmi. Azt hiába mondanám el neki, hogy nagyon szerelmes vagyok, azzal aligha törném meg a szívét. Még ez idáig az édesanyámmal sem mertem megosztani a titkomat. Péter úgy érezte, hogy valakinek beszélni kell szokatlan szerelméről, hiszen egymaga erőtlennek és bizonytalannak érezte magát. Félt is. Úgy érezte, hogy a nagytekintélyű és köztiszteletnek örvendő papismerős, akit talán éppen a gondviselés küldött most az útjába, a legalkalmasabb személy arra, akinek a lelkét kiöntheti. Abban is reménykedett, hogy Gábor plébános úr megértő lesz vele szemben.- Történnek az ember életében események, amelyekre nem mindig lehet tárgyilagos magyarázatot adni - kezdte mondókáját csendesen a pap. - A szerelem mindenképpen ezek közé sorolható. Talán isteni sugallat révén döbben rá az ember, hogy ki az ő kiválasztottja. És ha ez így van, akkor a mi Urunknak bizonyára megvannak a számításai, hogy kit milyen úton indít el. Valóban nem túlságosan gyakori a vidékünkön a vallások közötti vegyes házasság, és én, mint a római katolikus egyház papja nem is szeretném azt a benyomást kelteni, hogy támogatója vagyok az ilyesminek. Azonban a te helyzetedet illetően a lelkiismeretem mégis azt mondatja velem, hogy a szíve ellen nem cselekedhet az ember. Azt Krisztus urunk nem várja el tőlünk! Természetesen felelősségteljesen mérlegelni kell azt, hogy a mai helyzetben, amelyben tengődünk ebben a szerencsétlen világégésben, az ilyesmivel miként bánjunk. Elhamarkodott, felelőtlen döntéseket hozni manapság nem szabad! Reménykedjünk abban, hogy a közeljövőben a helyzet jobbra fordul, hogy valahogy csak véget ér ez az eszetlen vérengzés, és lesz mindenkiben annyi felismerés, hogy faji alapon a 20. század közepén nem szabad embertársainkat megkülönböztetni vagy bántalmazni.- Azt mondja Atyám, hogy én nem vétkezem azzal, hogy egy zsidó leányba vagyok szerelmes, és benne látom szívem választottját? - kérdezte szinte lelkesülten a legény.- Amikor én a papi hivatást választottam, bennem is merültek fel kételyek. Nyilvánosan nem mondtam el senkinek, de gondolatban számtalanszor megkérdeztem magamtól, hogy ténylegesen Jézus Krisztus egyik kiválasztottja vagyok-e? És az is felmerült bennem, 16
