Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

hogy nem vágyódom-e jobban meghitt családi életre, egy kellemes és kedves feleségre, sok apró gyerekre, minthogy egy életre szólóan magamra öltsem a reverendát? Aztán az élet menete, Isten segedelmével, a legtöbbször olyan kerékvágásba terelődik, hogy a kételyek az emberben szertefoszlanák, és megnyílik előttünk egy képzeletbeli ajtó, amelyen keresztül belépnünk saját, egyéni világunkba. Biztosan tudom, hiszen okos és becsületes legénynek ismerlek téged, hogy számodra is feltárul majd a helyes út ajtaja. Hogy egy zsidó kislányba vagy szerelmes, mint már mondottam, talán manapság szokatlan, de természetes jelenség, a jövő pedig megmutatja, hogy egymásnak teremtett-e benneteket a Mindenható. Erről azonban jelenleg rajtunk kívül másnak jobb nem beszélni! Előtted van még a tanulmányaid befejezése, és bizonyára számtalan további esemény, amelynek ma az előjelét sem ismerjük - ezzel megszakította mondandóját a tiszteletes úr, mivel István gazda hangja hallatszott, aki valakiket a pincébe invitált.- Örülök kedves plébános úr, hogy a fiammal is már értelmes férfiúként el tud beszélgetni. Mindig az volt a vágyam, hogy iskolázott ember legyen belőle, hiszen akkor könnyebben boldogulhat az életben - jegyezte meg a visszatérő gazda, majd bejelentette, hogy kedves ismerősök tisztelték meg ismét szerény hajlékát. Egy fiatal házaspár lépett be a szobába, akiket a plébános úr csak látásból ismert.- Tessék csak helyet foglalni, kedves tanár úr és tisztelt asszonyom! Itt van a mi kedves tisztelendő atyánk, Gábor Dávid plébános úr, aki néhány esztendeje a mi plébániánkon teljesített szolgálatot. Aztán nagy bánatunkra elhelyezték őt innen a szomszédos egyházközségbe. Ma is visszasírjuk, és nagyon reméljük, hogy lesz ő még a mi lelkipásztorunk! Önökhöz hasonlóan ő is betért hozzánk, ami nekem és az én Péter fiamnak nagy megtiszteltetés - szólította be nagy illendőséggel a fiatal tanárházaspárt István gazda. Mivel a pap azonnal felállt az asztaltól, mondván, hogy aki korábban jött, annak illő távoznia, a házigazda elébe állt, és marasztalta. - Ha már egyszer ennyire kedves társaság verbuválódott össze, ismerkedjünk hát, és beszélgessünk együtt! És a jókedvről se feledkezzünk meg, hiszen szomorkodni való manapság éppen elegendő akad. Eredj Péter a pin17