Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - 1. 2. Az irodalmi önszerveződés
AZ IRODALMI ÖNSZERVEZŐDÉS a történeti traumák és a jelenkori tapasztalatok kereszttűzében szeretném felvázolni. A szlovéniai magyar irodalom - többnyire a muravidékizmus ábrándja nélkül - élte a maga külön, az anyaországi irodalommal ugyan kapcsolatban álló, mégis voltaképpen “önellátó” életét, amely a szlovéniai magyarság szellemi bázisa volt, és életrevalóságával azt bizonyította, hogy érvényes értékrendet alakított ki, amelyre még ma is épít. Az irodalomnak nagy szerepe van - ha ezt a szerepet egyesek provinciálisnak minősítik is - a nemzetiség fennmaradásában és tudatformálásában. 1989-90 óta egyre jobban kikopott az “ötágú síp" metafora a használatból, ma általában egyetemes magyar irodalomról szól a közbeszéd. Úgy vélvén, hogy a kulturális nemzet összefogásához az egység hangoztatása megfelelőbb eszköz. A kisebbségi írótól eleve közössége szolgálatát, sőt kiszolgálását várják el. Az író, benne élvén e kisebbségi sorsban, ráadásul át is érzi e szolgálat szükségességét. De a harmincasnegyvenes írőnemzedékben igen erős törekvés mutatkozik az író szerepének átértelmezésére. Ez - bár szerencsére nem kizárólagosan - jelen van, vagyis náluk a nemzeti kötődés a meghaladott múlt rekvizítumának számít. A posztmodern irodalmiság kevésbé foglalkozik a magyarságnak, a nemzetnek, az országnak és a kisebbségi helyzetbe kényszerített magyarságnak a dolgaival. A kisebbségi irodalom szerepvállalása talán az lehetne, hogy a hagyományos emberi és nemzeti értékek mentén haladjon tovább. Mivel a szlovéniai magyar kultúra irodalomközpontú, elsősorban a kisebbségi irodalomra hárul a lelki, nemzeti, kisebbségi szellemi egység létrehozása. 1.2.1.1. A „szlovéniai magyarok" vitatott értelmezése A muravidéki magyarságot fizikai és szellemi kisebbségi létében háromféle szempontból vizsgálhatjuk: a kialakított magyar nemzeti közösségteremtés folyamatában, az egymás mellett élés (együttélés a szlovénekkel, a többségi nemzettel) viszonyrendszerében és az anyaországgal (Magyarországgal) kiépített kapcsolatrendszerében. A határon túli magyar közösségek értelmezésében történetileg kényszerkisebbségnek, kényszerközösségnek, szociológiailag csonka, töredék- és peremtársadalomnak, antropológiailag a magyar életvilágok és hálózatok rendszerének elemeként, néprajzilag a nemzeti kultúra regionális csoportjaként (hetési és göcseji régiók), nyelvészetileg kétnyelvű, vasi és zalai nyelvjárást beszélő közösségnek és politológiailag pilléresedő társadalomnak nevezhető. A szlovéniai magyarság 24
