Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - 1. 2. Az irodalmi önszerveződés
AZ IRODALMI ÖNSZERVEZŐDÉS A '‘muravidékizmus" mint “ideológia” a szlovéniai magyar irodalomban nem kapott pontos fogalmi meghatározást, inkább magatartáseszménynek, munkaprogramnak tekinthető, mint tételes elméletnek. Vagyis a muravidékiség gondolata nem alkotott kidolgozott és szerves rendszert, nem kapott esetleges politikai hangsúlyt úgy, mint a transzszilvanizmus Erdélyben, viszont léteznek bizonyos írókhoz, költőkhöz vagy egyéb szellemi csoportokhoz kötődő változatai. Az irodalmi egység kérdéséhez tisztázni kellett a nemzeti, nemzetiségi és a kisebbségi irodalom fogalomkörét is. A trianoni határmeghúzás után kialakult sajátos arculatú, a genius loci védőszárnyai alatt kibontakozó magyar nyelvű irodalom köréből az egyetemesnek is nevezett magyar irodalom élő fájának legfrissebb hajtását kétségtelenül a Szlovéniában élő mintegy hatezer főnyi magyar kisebbség irodalmi alkotásai jelentik. E maréknyi magyarság negyedszázados irodalmi, publicisztikai és tudományos törekvései ma már számottevő szellemi erővel bírnak, és a hírük eljutott a határon túlra, az anyaországba is. Sőt az utóbbi egy évtized alatt a Kárpát-medence nagyobb tömbben élő irodalmi és szellemi közvéleménye is tudomást szerezhetett róla. Megbízható megoldást jelentene a teljes értékű kulturális autonómia kiépítése, amelynek a folyamatát éljük ma is, de a multikulturális közösségben ez csak akkor valósulhat meg igazán, ha a szlovéniai magyar írókat, költőket, tudósokat, a kisebbséghez tartozó értelmiségieket partnerként kezelik, és ha ez a kultúra éppen olyan fontos szerepet tölt be, mint a többségi magyar vagy a többségi szlovén. Alapkérdésnek számít az is, hogy hogyan épül be a szlovéniai magyar irodalom és könyvkiadás a magyarországi irodalomba és könyvkiadásba, mennyire kisebbségi és mennyire egyetemes magyar értékeket közvetítő médium. De ha az irodalom és a könyvkiadás szerepét firtatjuk a politikailag újraformálódó világban, ugyancsak azzal az igazsággal találjuk magunkat szemben, hogy nem szakítható el az irodalom a kultúra konglomerátumától. Nem szakítható el az ezredvégre kiteljesedett kulturális válságtól, amelyet oly sokféleképpen írtak már le: filozófiai, vallási, erkölcsi értékválságként, az eltömegedésből és a hatalmi koncentrációból következő elidegenedésként, a globalizációban rejlő apokaliptikus veszélyként. Tehát ha ma az irodalom válságát emlegetjük, a kultúra egészének válságáról beszélünk.7 Ez a folyamat a szlovéniai könyvszakmát is érinti és sújtja, de mint kisebbségi irodalom a kulturális nemzet fogalmát testesíti meg többnyire. A magyar könyvkiadással kapcsolatos gondolatmenetemet épp 7 Ács Margit: Kölcsönös garancia. In: Pannon Tükör, 2001. január-március., 6. évfolyam, 1. szám, 9-15. p. 23
