Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
II. A szlovéniai írott magyar sajtó története 1945-től napjainkig - II. 1. A Népújság. A szlovéniai magyarok hetilapjának története 1958-2004 között
A NÉPÚJSÁG, A SZLOVÉNIAI MAGYAROK HETILAPJÁNAK TÖRTÉNETE 1958-2004 KÖZÖTT Cvetka Elvira 1967-1968, Szúnyogh Sándor 1973-1991, Pivar Ella 1973- 1993 és Kercsmár Rózsa 1973-1990. 1976-ban, a Népújság megjelenésének 20. évfordulója alkalmából, Josip Broz Tito köztársasági elnök a lapot a Népért Tett Szolgálatok Ezüstcsillagos Érdemrendjével tüntette ki a testvériség-egység ápolásáért, a társadalmi és politikai életben betöltött pozitív szerepéért. II. 1. 5. A NÉPÚJSÁG a 80-as években Az újság tartalmi koncepciója Az arányok szemléltetése céljából elmondhatjuk, hogy az 1981-es népszámlálás adatai alapján (9.496 személy vallotta magát magyarnak a Muravidéken) az előfizetők és a szlovéniai magyarság számarányának összevetése szerint 4,5 magyar lakosra jut egy példány a Népújságból. A 80-as években ez a számarány lényegesebb növekedést mutatott, de az előfizetők száma nem minden esetben a minőségnek, sokkal inkább annak a tényezőnek a számlájára írandó, hogy Szlovéniában a Népújság volt az egyedüli magyar sajtótermék a második világháború után, s mint olyan, monopolhelyzetet élvezett. A lap „tartalmi és társadalmi célkitűzései” is megegyeztek a szlovén nyelvű lapokéval, legfőbb feladatának pedig „önigazgatású szocialista társadalmunk fejlődésének a kreálását“ tartotta (Bence L„ 1994). „A felelős szerkesztő tisztában volt azzal, hogy a lap a munkatársak legnagyobb igyekezete mellett sem képes kielégíteni a magyarság tájékoztatási szükségleteit és igényeit. Az oly sokat emlegetett nyelvmegőrző szerepnek is csak részben tudott eleget tenni a politikai frázisok és a steril ideológiai terminológia miatt, nem beszélve a töméntlen nyelvi botlásról és dagályról, körülírással túlbonyolított fogalmazványokról” - írta Dr. Bence Lajos irodalomtörténész, publicista írott szóval a megmaradásért című könyvének sajtótörténeti fejezetében.74 Az újság nyelvi szintje A nyelművelés terén csekély eredményekkel büszkélkedhetett a lap, de az ízlés és az identitásfejlesztés terén sem mutatott nagyobb eredményeket. Elemző kritkát, glosszát vagy esszét szinte alig találunk az akkori Népújság hasábjain. A legértékesebbek talán a művelődési élettel foglalkozó írások voltak, ezek is legtöbbször csupán dokumentumértékük miatt érdemelnek figyelmet. Az újság informatív jellege Az újságírók igyekeztek eljutni a Muravidék valamennyi helységébe, 74 Bence Lajos: írott szóval a megmaradásáért. A tömegtájékoztatás helyzete 1945 után. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1994. 62-65.p. 235
