Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 4. A nemzeti-nyelvi ellentétek konkrét példája
III. 4. A nemzeti-nyelvi ellentétek konkrét példája408 Dr. Némethy Vilmos409, Kispesten élő királyi körjegyző 1942. március 31-i keltezésű levelében azzal a kéréssel fordult az Alsólendvai járás főszolgabírójához, hogy a turniščei (bántornyai) római katolikus templom főbejáratának két oldalán a két világháború között elhelyezett I. világháborús hősök emlékművét - mivel azon a szöveg és a nevek nem a magyar írásmódot és stílust követő nyelvjárásban, hanem „hivatalos szlovén írásformában” jelentek meg - ki kell cserélni. Előzményként fontos ismertetni (ugyan közvetve már az előző fejezetekben is utaltunk rá), hogy a két világháború között a Mura menti, viszonylag gyér számú szlovén értelmiség körében nagy vita folyt arról, hogy az I. világháború előtt leginkább használt, magyar betűrendszert alkalmazó írást használják-e, vagy áttérjenek az ún. hivatalos szlovén köznyelv szabályaira, amely Stájerország szlovénok lakta vidékeire, Krajnára és részben Karintiára volt jellemző. Ezzel párhuzamosan ugyancsak vita tárgyát képezte, hogy a Muravidéken az élő beszédben alkalmazott nyelv melyik legyen, mivel a történelmi Magyarországhoz tartozó szlovén nemzetiségű lakosság csak az erős magyar és német beütéseket tartalmazó nyelvjárást ismerte. Köztudott, hogy a vidékre betelepített új szlovén hivatalnokok és tanítók a hivatalos szlovén nyelv mellett kardoskodtak, míg a muravidéki szlovénok véleménye eltérő volt. Például a nagy tekintélynek örvendő Klekl Jože lapszerkesztő és országgyűlési képviselő, egyébként nyugalmazott cserencsóci lelkész is hosszú ideig erőteljesen a muravidéki szlovén (vend) nyelvjárást támogatta, míg mások a valamennyire erőltetett nyelvcserével is bizonyítani kívánták a Murától keletre élő szlovénok együvé tartozását a más tájegységek szlovénjaival. Tény, hogy a turniščei templom bejárata mellé került emléktáblára a hivatalos szlovén nyelv szabályai szerint írták az I. világháborúban harcolók neveit, ami feltehetően Jerič Ivan esperes-plébános javaslatára történt így. Jerič könyvben kiadott visszaemlékezéseiben közvetve arról számolt be, hogy a helybeli szlovén 408) Az ezen atfejezetben megjelent összegzés bővebb változata magyar nyelven megjelent a Muratáj 02 1-2. számában, MNMI Lénává 2002; 99-111. p., valamint - Polemika o turniških spominskih ploščah (nacionalna jezikovna nasprotja v Prekmurju za časa II. svetovne vojne) címmel, szlovén nyelven a Stopinje 2003 című muravidéki római katolikus évkönyvben; Pomursko pastoralno področje, Murska Sobota 2002, 61-68. p. 409) A Mura mente 1919-ben bekövetkezett elcsatolása előtt alsólendvai ügyvéd, majd a délszláv érában az Esterházy-nagybirtok és Zichy Mária belatinci grófnő megbízottja (1927-ig, amikor a trianoni Magyarországra költözött). Később Budapesten királyi körjegyzőként tevékenykedett. 230
