Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 3. Vallási élet
napokon annyi a magyar istentisztelet, mint a szlovén (Alsólendván kettő, Dobronakon pedig egy mise magyar énekkel). A magyar gyerekeknek a hittant is magyar nyelven tanították, és a hatóságoktól erre vonatkozólag már kapott is beleegyezést. Egyéként hittant az általános iskolákban heti két órában tanítottak. A püspöki helynök szerint a következő tanévben a középiskolákban is hasonlóan tervezték a hittanoktatást, amennyiben a szülők nem írnak alá olyan nyilatkozatot, hogy gyermeküket nem járatják hittanra. A hitoktatókat egyébként kinevezték a feladat ellátására. A papság - Jerič beszámolójából ítélve - 1945 augusztusáig még nem kapott fizetést, azonban a miniszteri ígéret szerint ennek rendeződését várták. Azoknak a papoknak, akiket 1941 után a magyar hatóságok kiutasítottak a Magyarországhoz visszacsatolt Muravidék területéről, a hatalomváltás után bizonyítani kellett, hogy a négy év során nem tevékenykedett a jugoszláv állam ellen, és nem működött együtt a megszállókkal (adott esetben a magyar állammal). Fizetése ettől függött, amivel azonban a püspöki helynök szerint a muravidéki papságnak nem volt sok baja, ami „lefordítva” annyit jelent, hogy a magyar hatalommal nem működtek együtt. Jerič elégedetten számolt be arról is, hogy sikerrel járt el az egyház posta-díjmentessége ügyében, valamint visszakapták azt a régi egyházi jogot is, hogy minden egyházi hatósághoz beadott kérvényt, jegyzőkönyvet és anyakönyvi kivonatot nem állami, hanem egyházi bélyeggel láthattak el. A hitbuzgalmi sajtóval kapcsolatosan azonban a tárgyalt időszakban olyan nehézség merült fel, hogy a kéziratokat a minisztérium felkérte ellenőrzésre, és a papírhiány miatt legtöbbször megállapította, hogy egyegy folyóirat hány példányszámban jelenhetett meg. Ennek következtében a beszámoló elküldése időpontjáig a muravidéki szlovén nyelvű folyóirat, a Marijin liszt még nem jelenhetett meg. A levél végén még egy érdekes megjegyzést tett Jerič esperes-plébános, megbízott püspöki helynök. Abban az időben ugyanis a lakosságot és az egyházi köröket nagyon foglalkoztatta Halász Dániel palinai plébános (egykori alsólendvai káplán) meggyilkolásának kérdése. Az elkövetőkről különböző „hiteles” és kevésbé elfogadható információk, vélemények köröztek. Jerič a szombathelyi megyéspüspöknek címzett levelében (akinek Halász plébános ravataláról egy fényképet is küldött) a következő néhány sort írta: „az ügyben még egy új momentum jött napfényre, mégpedig egy magyar csendőr vallomása, aki kijelentette, hogy csendőri körökben is az volt a meggyőződés, hogy alsólendvai csendőrök határvadászokkal egyetemben gyilkolták meg”.407 407) Szombathelyi Püspöki Levéltár, Acta cancellarie 981/945 229
